Keresés ebben a blogban

2010. május 24., hétfő

Pünkösdi Futás




Igazi ajándék volt ez a mai pünkösdhétfő, ami mellesleg a böjtünk tizenegyedik napja. Kicsit hezitáltunk ébredés után, de a napsütés és az elszántság átlendített minket a holtponton.

Futócipő, nadrág, póló, sapka, napszemüveg és irány a sziget. Szokásomtól eltérően már a séta közben elindítottam a pulzusmérő órát, hát csodákat mutatott. Összevissza ugrált a pulzusom, és ez kicsit elbizonytalanított a futást illetően. Remekül éreztem magam, de az adatok azt mutatták, nem vagyok valami jól. Nem szóltam a páromnak, nehogy gyorsan becibáljon egy étterembe és megetessen ijedtében. Megtapogattam a zsebem, nem hoztunk telefont, így ha valami probléma adódna nehéz lesz segítséget kérni.

Miután átvágtuk magunkat a szigetre igyekvőkön, egy jó bemelegítést követően nekivágtunk. Nagyon óvatosan indultam, és rendszeresen figyeltem mit mutat az óra. Nagyon gyorsan helyre állt a rend, valószínűleg nem volt eléggé nedves a mellkasi mérő és az okozta a téves eredményeket.

Lassú, de stabil tempóban haladtunk, lépésről lépésre felszabadítóbb érzés volt érezni az energiát a testemben.  A kulacsból néha kortyolgattunk egy kis vizet, meglestük a városnéző busz miként válik kétéltűvé a Dunán, és az utolsó kilométeren még sprinteltünk is egy kicsit. A nem igazán elismerésre méltó 41 perces szigetkörünkkel nagyon elégedettek voltunk, pedig ez messze elmarad a 25 perces köröktől.

Természetesen sokan leelőztek minket, és ez szöget ütött a fejemben. Mennyire viszonylagos is a teljesítmény a sportban, pedig nagyon objektíven idővel mérhető.

 Kifelé sétálva elkezdtem ezzel a gondolattal a fejemben figyelni a szembejövőket, és rengeteg hozzánk hasonló leendő győztest láttam szembejönni.  Lányokat-asszonyokat jelentős túlsúllyal, férfiakat túl a hatvanon sport felszerelésben, vagy kerékpárral, ahogy éppen arra készülnek, hogy ne a kényelmesebb utat válasszák, hanem a boldogabbat.  Mindahánya különbözőek vagyunk, de mégis egyformák.

Ismét megerősödött bennem, jó úton járok, mert az okoz számomra sikerélményt (FLOW), hogy túllépjek saját korlátaimon és kevésbé motivál mások legyőzése, túlszárnyalása.

Kölcsönösen meggratuláltuk egymást a párommal, és nem tudnék most olyan dolgot kitalálni, amiért elcserélném ezt a mai élményt. 

1 megjegyzés:

  1. Emlékszem rád, amikor az első maratonid-futottad, én is futottam veled egy keveset. Örülök, hogy újra hallok felőled. Tobi

    VálaszTörlés