Gyere el Te is!

Körhinta

A futás ismét jót tett. A 11 kilométer alaposan kisimította az idegrendszerem, ez a legjobb nyugtató.

A mai tréninget hősiesen végig dideregtem, mert a csapatnak annyira melege volt, hogy túlhűtötték a termet.

Viszont a tréning végén felkértek egy coaching munkára, ami ismét egy izgalmas feladat még a nyárra.

Furcsa, tegnap este már nagyon pihenni vágytam, ma pedig örülök a bizalmi feladatnak. Egyenlőre úgy tűnik nem akar véget érni ez a tréningszezon.

Délután két megbeszélés színesítette a napomat, mindkettő célja az volt, hogy friss és naprakész szolgáltatásokkal álljunk a régi és új ügyfeleink elé augusztus végén.

Véletlenül összefutottam egy régi ügyfelemmel, akivel leginkább a személyes szimpátiám miatt sajnáltam, hogy elveszítettük a fonalat. Örültünk a találkozásnak.

A negatív sodrás ami az elmúlt napokban el-elrántott, azért mára is hozott egy nem túl örömteli hírt, de majd aggódunk rajta akkor amikor muszáj lesz, egyenlőre próbáljuk csökkenteni a kockázatot.

Egész este csörgött a telefonom, nagyon érik már bennem az igény egy CSEND böjtre, se telefon se email, se beszélgetés, se internet…

Sokszínű, érdekes, eredményes, hasznos nap volt ez is. 

A holnapi tendert meg megnyerjük, mindent megteszek, hogy így legyen. 

Körhinta....

Pünkösdi Futás

Igazi ajándék volt ez a mai pünkösdhétfő, ami mellesleg a böjtünk tizenegyedik napja. Kicsit hezitáltunk ébredés után, de a napsütés és az elszántság átlendített minket a holtponton.

Futócipő, nadrág, póló, sapka, napszemüveg és irány a sziget. Szokásomtól eltérően már a séta közben elindítottam a pulzusmérő órát, hát csodákat mutatott. Összevissza ugrált a pulzusom, és ez kicsit elbizonytalanított a futást illetően. Remekül éreztem magam, de az adatok azt mutatták, nem vagyok valami jól. Nem szóltam a páromnak, nehogy gyorsan becibáljon egy étterembe és megetessen ijedtében. Megtapogattam a zsebem, nem hoztunk telefont, így ha valami probléma adódna nehéz lesz segítséget kérni.

Miután átvágtuk magunkat a szigetre igyekvőkön, egy jó bemelegítést követően nekivágtunk. Nagyon óvatosan indultam, és rendszeresen figyeltem mit mutat az óra. Nagyon gyorsan helyre állt a rend, valószínűleg nem volt eléggé nedves a mellkasi mérő és az okozta a téves eredményeket.

Lassú, de stabil tempóban haladtunk, lépésről lépésre felszabadítóbb érzés volt érezni az energiát a testemben.  A kulacsból néha kortyolgattunk egy kis vizet, meglestük a városnéző busz miként válik kétéltűvé a Dunán, és az utolsó kilométeren még sprinteltünk is egy kicsit. A nem igazán elismerésre méltó 41 perces szigetkörünkkel nagyon elégedettek voltunk, pedig ez messze elmarad a 25 perces köröktől.

Természetesen sokan leelőztek minket, és ez szöget ütött a fejemben. Mennyire viszonylagos is a teljesítmény a sportban, pedig nagyon objektíven idővel mérhető.

 Kifelé sétálva elkezdtem ezzel a gondolattal a fejemben figyelni a szembejövőket, és rengeteg hozzánk hasonló leendő győztest láttam szembejönni.  Lányokat-asszonyokat jelentős túlsúllyal, férfiakat túl a hatvanon sport felszerelésben, vagy kerékpárral, ahogy éppen arra készülnek, hogy ne a kényelmesebb utat válasszák, hanem a boldogabbat.  Mindahánya különbözőek vagyunk, de mégis egyformák.

Ismét megerősödött bennem, jó úton járok, mert az okoz számomra sikerélményt (FLOW), hogy túllépjek saját korlátaimon és kevésbé motivál mások legyőzése, túlszárnyalása.

Kölcsönösen meggratuláltuk egymást a párommal, és nem tudnék most olyan dolgot kitalálni, amiért elcserélném ezt a mai élményt.