Nem vagyok egy Ironman, sőt...

Nem is emlékszem mikor kerekeztem utoljára, pedig ma is nagyon jó volt nyeregbe pattanni. Ha csak egy mód van rá, szívesebben megyek gyalog vagy tömegközlekedéssel, vagy biciklivel, mint autóval. Ma végre ez is belefért az életembe, igaz a digitális leveleim java még mindig válaszra vár a számítógépemen és tanulni valóm is akadna a jövő heti vizsgára, de kocsi helyett a kerékpárt választottam a reptérre vezető úton, ami oda vissza 16 KM volt.

Amíg Kropkó Pétert nem ismertem, mondhatni a Péter előtti időkben, gyakran megmosolyogtam a magamfajta hobby kerékpárosokat, ha sisakban vagy speciális ruhában láttam őket szokványos kerékpárokon közlekedni.  Pár éve új kerékpárt vásároltam, telefonon kértem a legismertebb hazai Ironman-t, hogy segítsen tökéletesíteni, beállítani a gépet. A következő kérdést szegezte nekem: Sisakod már van? Nincs, de minek? Én nem száguldozom úgy, mint Te…

Amíg nincs sisakod, nem segítek, az első tuning a sisak, mondta. Ez volt, és ha jól emlékszem az óta is ez az egyetlen olyan dolog, amiben kategorikusan nemet kaptam tőle.  Túlbuzgóságnak éreztem a javaslatát és kényelmetlennek, ráadásul feleslegesnek gondoltam a sisakvásárlást.

Néhány napra rá, Emese kolleganőmmel beszéltünk telefonon, aki megtisztelt bizalmával és megosztotta velem, hogy Dávid fia kis sebességgel közlekedve egy lejtőn elesett a kerékpárjával és fejsérülést szenvedett az édesapja szeme láttára.  Szinte reflexszerűen kérdeztem: sisak volt rajta?

Van sisakja, de nem volt rajta, volt a válasz.

Még azon a héten megvettem azt a fejvédőt, amit  ma is viseltem. Sőt a családtagjaimat is igyekeztem ellátni ezzel a hasznos védőfelszereléssel.  Már aki kerékpározik közülük.

Tegnap átkerekezett hozzánk Ágota húgom a két éves Hannával, akinek a fején a gyermekülésben már sisak volt. Biztos vagyok benne, neki már ez lesz a természetes később is, nem kell majd győzködni a használatára.

Minden bizonytalankodónak üzenem, ha jó minőségű sisakot vásárolsz, az kényelmes, jól szellőzik, és ha úgy adódik, meg is véd.

Úgy vagyok vele, mint a biztonsági övvel, ha nem használom, hiányérzetem van.

Persze sose legyen szükség egyikre sem.

- nem is igen járok kocsival, inkább tömegközlekedem -

Most szólt a szerelő, elkészült az autóm. Na, végre! Mostanában relatíve sokat foglalkoztatott a gondolat: lecseréljem vagy sem? Azt pontosan tudtam, hogy elég sokat kell a jelenlegire költeni, hiszen nagy szerviz következik és az sosem olcsó, ráadásul még akad jó néhány alkatrész, ami elkopott.


Igyekszem döntéseimben racionális lenne, de mivel jellemzően mi emberek érzelmi alapon döntünk, majd törekszünk racionálisan megmagyarázni a döntésünket, nekem sem könnyű objektívnek maradnom.



Férfiembernél az autó mégis csak egy érzelmi kérdés. Minden olyan jármű, ami tetszik nekem és már ránézésre érzem, hogy „szeretném”. Alapvetően rosszul szerepeltek a megbízhatósági teszteken, magas a szerviz költségük, de „SZÉPEK”. :o) Amelyek pedig legendásan „jó” autók, azok számomra többnyire unalmasak, de megbízhatóan eltátják a funkciójukat.


Persze létezik az a kategória, amelyik szép is és jó is, de azok árai túl vannak az ingerküszöbömön. Meggyőződésem, hogy nem szabad olyan dolgot vásárolni, ahol a használati értéket felülírja a beszerzési érték. Nem szeretném az autót félteni, óvni, vigyázni, használni szeretném. A mostani kocsimat eddig négyszer törték fel, egyszer az én hibámból, mert benne hagytam az utastérben egy táskát és egy zakót, de a többi alkalommal csak próbálkoztak, hátha találnak valamit. Pedig ez csak az ismert Cseh autógyár kínálatából a legnagyobb kocsi és nem igazán feltűnő.

A méret az viszont ez esetben (is) fontos! Lehessen bele pakolni, kényelmes legyen, mert sokat utazom, és ha óvatosságom ellenére törik, legyen ami megvéd. A Superb alapvetően ilyen, ráadásul most lett kész a "nagyszervíz", úgyhogy marad is. Abban maradtam magammal, hogy ha adódik valami jó vétel, akkor bármikor készen állok a cserére, de túl sok időt és energiát ebben az évben már nem fordítok arra, hogy böngésszem az ajánlatokat. Ha belebotlok, akkor majd mérlegelek.
Az teljesen egyértelmű, hogy gazdasági válságos időkben új autót nem veszek, ezért utána olvastam a netten, mire kell figyelni egy, használ autó vásárlásakor. Rájöttem, hogy az is egy komoly szakma, mert annyi a buktató, hogy szakember ellenőrzése nélkül biztosan nem fogok dönteni. Hiszek abban, hogy a tanácsadók megérik a pénzüket… :o)

Ráadásul, amikor Pesten vagyok nem is igen járok kocsival, inkább tömegközlekedem vagy taxizom, ha nem tréning ügyben járok, akkor kerékpározom. Nyugodtabb, környezett kímélő és kiszámíthatóbb mintha autóznék.

Itthon pedig van egy öreg Lada Nivám, ami ugyan nem szép sem kívül sem belül és sajnos nem is környezetbarát, de férfias öröm vele autózni a terepen, szívesen használom.

Összefoglalva, nekem olyan jármű kell, ami kényelmes, biztonságos, tágas, nagy rakodó térrel rendelkezik, keveset fogyaszt (jó lenne egy hybrid),belül esztétikus, kívül nem feltűnő, reálisak a fenntartási költségei, alacsony az értékvesztése. Ha latyakos földútra tévedek vele, ne akadjon el, és akkor nézzen ki legjobban, amikor koszos. :o)

Ja és legyen benne egy magassági kormány, így ha dugóba kerülnék, csak felszállok…. :o)