Ironman

"AKINEK NINCSENEK TELJESÍTHETETLEN ÁLMAI,  ANNAK A TELJESÍTHETŐK SEM VÁLNAK VALÓRA SOHA."

Kropkó Péter barátom immáron sokadszorra bizonyította példája inspiráló, és nagyon tanulságos közép és felső vezetőknek egyaránt. Legutóbb múlt héten, pénteken tartottunk egy motivációs szemináriumot ahol a számomra már jól ismert történetein túl új élethelyzetéről is beszélt.

Péter leginkább arról ismert, hogy  az Ironman táv 12 szeres bajnoka és 51 alkalommal indult el 3,8 km úszni, majd 180 km kerékpározni, és utána még levezetésképpen lefutotta minden alkalommal versenytársaival együtt a maratoni távot. Ami sokaknak olyan cél, amit életükben egyszer szeretnének teljesíteni, Ő ezt hivatásszerűen űzte. Amikor megismertem annyira inspiráltuk egymást, hogy könyvet is írtunk a pályafutásáról.

Ma egy hete hallgattam arról miként vállal felelősséget manapság is, immár az élsporton túl, mások számára elérhetetlennek tűnő célokért.  Ismét megerősödött bennem az a meggyőződés, hogy ha valaki igazán elköteleződik valami iránt, akkor azt el is fogja érni. A többiek, akik pedig csak próbálkoznak lépéseket tenni a vágyaik irányába, csoszognak azon az úton ahol tempósan haladni is lehet. 

Elkötelezett vagyok az iránt, hogy Péter és a hozzá hasonló emberek példáját továbbra is minél több embernek megmutassam, és magam is követőjük legyek.

Igazán jólesik

Nem merem ide leírni, mert magam sem hiszem el hány levelet írtatok a ” titokzatos tubás-gitáros” előző bejegyzésem kapcsán. Nagyon köszönjük az érdeklődést, de még egy kis ideig kérjük a türelmetek.

Amint a végső mastering elkészül, és a CD mind a négy alkotója adja az áldását az anyag kiadására, részletesen fogok írni az egészről. Kalandos és sorsszerű „véletlenek” sokasága kellett ahhoz, hogy ideáig eljussunk.  A hanganyag nagyon öntörvényű, és nem akar mindenáron  mindenkinek tetszeni, hitünk szerint ettől őszinte. Gyakorlatilag, mindnyájan, akik részt vettünk a létrehozásában, önálló szerzői-előadói albumunknak tekinthetjük, mégis egységeset alkottunk.

Olyan sok év várakozás, és annyi érzelem, no meg rengeteg munka kellett ahhoz, hogy ideáig eljussunk, ezt a néhány hetet még ki kell bírnunk, mielőtt nyilvánosságra hozzuk.

Persze magamat is nehezen tudom türtőztetni…, így került fel az előző kép is.

Amint ezen a képen már látszik, nem csak gitár és tuba szól majd az anyagon.

                                                                                               Türelem!

Ismét egy régi álom teljesült

Ma este elkészült, már csak a végső keverési munkálatok vannak hátra. Az elmúlt hetekben majdnem minden éjszaka a felvételekkel telt. Katona Gergővel elégedettek vagyunk, remélem, nemsokára másoknak is megmutathatjuk mi történt, mit hoztunk létre.  Kb. 25 éve visszatérő álmom volt ez az anyag, most lefekszem, lehet álmodozni valami újról…

Evezzünk új vizekre

Ismét felkérést kaptam egy újabb inspirációs szeminárium moderálására. A meghívott vendég Storcz Botond volt, aki három olimpiai és négy világbajnoki arany és számos kimagasló sport teljesítmény (http://www.storcz.hu/eredmenyek.shtml) után jelenleg a magyar kajak kenu válogatott szövetségi kapitánya. Értékes és inspiráló párhuzamok kerültek felszínre az üzleti élet - élsport és különösen a sportvezetői - menedzseri tevékenység között.

Botond megnyerő szerénységgel, adni akarással idézte fel azokat a hullámvölgyeket, amelyek színesítették az eddigi pályafutását, fejlesztették a küzdeni akarását. Különösen értékesek voltak azok a példák, amelyekben elmondta miként tudott vezetőjévé válni olyan sporttársainak, akikkel nemrég még közösen egy hajóban húztak az edzéseken, és Magyarország dicsőségére a versenyeken is sikert arattak. Más vezetők életében is gyakori ez a helyzet, amikor szakmai vagy egyéb kvalitásaik alapján volt kollégáikkal kell elfogadtatniuk vezetői szerepüket. Azért különlegesek ezek a beszélgetések, mert rendszeresen igazolják azt a hitemet, miszerint a kimagasló és az átlagos teljesítmény között egyértelműen beazonosíthatóak a törvényszerűségek, amelyek befolyásolják melyik irányba haladunk, függetlenül attól, milyen területről beszélünk.

NEM AZ Ő SARUK!

Párhuzamos világokban élek…

amelyek a hagyományok törvényszerűsége szerint ritkán keresztezik egymást.

Elsősorban tréningeket tartok, heti öt-hét napban, változó témakörben. A helyszínek közt nem ritka a párszáz kilométer távolság.  A maradék időben létezem a családom és a barátok számára, és igyekszem megélni az alkotás örömét versben, zenében, képekben. Közben pontosan tudom, ha nem mozgok minimum heti háromszor, akkor nem fogom tudni vinni ezt a tempót.  A repülés, ami leginkább elmarad a mindennapokból, mert bár minden olyan időszakra, amikor repülőgép közelbe tudok kerülni, foglalok egy bérelt repülőt. A tréfáját viszont az időjárás játssza velem, így hiába van gép és hiába vágyom elszakadni a földtől, maradok talaj közelben és kémlelem a borongós eget.

Annyi élmény ér nap, mint nap, amellyel köteteket lehetne megtölteni. Éjszaka leülni a gép elé, nem igazán kecsegtet nyugodt alvással, pihenni pedig nagyon kell, hogy másnap ismét adni tudjak.

Holnap egy prezentációs tréning résztvevői várják tőlem, hogy előremozdítsam őket.  Megyek is aludni, mert most ez a legfontosabb. Hiszem, lesz még időm megfutni a saját köreimet. Mostanában elsősorban mások előremozdítása a feladatom. Nagy ajándéka a sorsnak, hogy miközben csapatok és vállalatok céljait szolgálom, önmagam sem maradok egyhelyben.