Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bőjt. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bőjt. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. június 12., szombat

Böjtös válaszok

Több levelet is kaptam böjt ügyben tőletek. Örülök, hogy fontolgatjátok a böjtölés lehetőségét.
Azt javaslom, forduljatok egy szakemberhez ebben a témában, aki ezzel foglalkozik. Az első böjtömet kb. 10 évvel ezelőtt én is úgy kezdtem, hogy közben hetente jártam kontrollra. és az egészet megelőzte egy alapos kivizsgálás. Ami nekem bevált, az nem biztos, hogy nálad is ugyanúgy működik majd. Felelőtlenség lenne úgy belekezdened egy három hetes böjtbe, hogy szakemberrel nem konzultálsz. Két könyvet szoktam újraolvasni egy böjt kezdetén, ezeket jó szívvel ajánlom.





Itt az interneten is sokat lehet olvasni erről a témáról, tájékozódás képen érdemes rákeresni, de ez nem pótolja az egyénre szabott kivizsgálást és tanácsadást.

Több mint két hete fejeztem be az ez évi böjtöt. A felépítő étrendemből igyekeztem kihagyni azokat az ételeket és italokat, amelyeket egyébként is érdemes kerülni. Így alkoholt öt hete nem fogyasztottam, cukros üdítőt és cukrot, csokoládét szintén sikerült kerülni.  Egy szelet sajttortával elégítettem ki az édesség igényem és egyelőre nem is hiányzik több édesség. Viszont sok epret, almát, dinnyét, cseresznyét fogyasztottam.

A kávé viszont egy külön bekezdést érdemel.
A tréningeken általában vagy a teremben vagy a terem elé egy büfé asztal van bekészítve, konferencia kávéval (ez egy híg hosszú kávé), aprósüteményekkel, üdítőkkel, szendvicsekkel.
Ez egy folyamatos csábítás, ami pótcselekvésnek sem utolsó. Mindenki eszik, iszik a szünetben, én miért tennék másként. Ráadásul, ha ott töltjük az éjszakát is egy-egy tréning helyszínén, még ehhez jön a napi háromszori meleg étkezés (ami általában finom is), plusz a résztvevők jónéven szokták venni, ha este  néhány pohár italt elfogyasztok velük a világmegváltó beszélgetések során.
„Mindennek ellen tudok állni csak a csábításnak nem” szól a mondás.

Ezek a csábítások pedig folyamatosan jelen vannak az életemben.  Ha egy kicsit csökkent az energia szintem, hopp egy kávé, majd még egy, és nem ritkán ez 4-5 kávét jelentett egy nap.


Pár éve András kollegámtól kaptam ajándékba egy tejhabosítót, ami nagyon ügyes szerkezet.
Megtudtam, a cég forgalmaz kapszulás kávékat is, amely a kollega szerint új dimenziókat nyit a kávézás élményében. Andrást jó ízlésű és igényes embernek ismertem, mégis közel két évig ellenálltam annak, hogy kipróbáljam ezt a kávét. Van bennem egy tudatos tagadás az agyon reklámozott és láthatóan többet kell fizetni érte, mint amennyit ér típusú termékek és szolgáltatások iránt. Ezt a rendszert is ilyennek láttam. Egészen addig, amíg egy vidéki vadászházban három napig kóstolgathattam a 16 fajta kávét. Amikor hazafelé vettem az irányt, már tudtam, nekem is kell egy ilyen. Ezek után irreálisan sok kávét ittam immár itthon is.  Az egész böjt alatt igazán csak a kávé hiányzott. Ami egyértelmű jele annak, hogy függőség alakult ki bennem.
Egy hete elkezdtem ismét kávézni, és napi kettőt engedélyeztem magamnak.  Egy kicsit sem esik nehezemre betartani ezt az elhatározást, sőt gyakran csak egy kávét iszom naponta, mert már többször éreztem azt, hogy a második is felesleges volt. Ez is a böjtöm eredménye.

2010. május 24., hétfő

Pünkösdi Futás




Igazi ajándék volt ez a mai pünkösdhétfő, ami mellesleg a böjtünk tizenegyedik napja. Kicsit hezitáltunk ébredés után, de a napsütés és az elszántság átlendített minket a holtponton.

Futócipő, nadrág, póló, sapka, napszemüveg és irány a sziget. Szokásomtól eltérően már a séta közben elindítottam a pulzusmérő órát, hát csodákat mutatott. Összevissza ugrált a pulzusom, és ez kicsit elbizonytalanított a futást illetően. Remekül éreztem magam, de az adatok azt mutatták, nem vagyok valami jól. Nem szóltam a páromnak, nehogy gyorsan becibáljon egy étterembe és megetessen ijedtében. Megtapogattam a zsebem, nem hoztunk telefont, így ha valami probléma adódna nehéz lesz segítséget kérni.

Miután átvágtuk magunkat a szigetre igyekvőkön, egy jó bemelegítést követően nekivágtunk. Nagyon óvatosan indultam, és rendszeresen figyeltem mit mutat az óra. Nagyon gyorsan helyre állt a rend, valószínűleg nem volt eléggé nedves a mellkasi mérő és az okozta a téves eredményeket.

Lassú, de stabil tempóban haladtunk, lépésről lépésre felszabadítóbb érzés volt érezni az energiát a testemben.  A kulacsból néha kortyolgattunk egy kis vizet, meglestük a városnéző busz miként válik kétéltűvé a Dunán, és az utolsó kilométeren még sprinteltünk is egy kicsit. A nem igazán elismerésre méltó 41 perces szigetkörünkkel nagyon elégedettek voltunk, pedig ez messze elmarad a 25 perces köröktől.

Természetesen sokan leelőztek minket, és ez szöget ütött a fejemben. Mennyire viszonylagos is a teljesítmény a sportban, pedig nagyon objektíven idővel mérhető.

 Kifelé sétálva elkezdtem ezzel a gondolattal a fejemben figyelni a szembejövőket, és rengeteg hozzánk hasonló leendő győztest láttam szembejönni.  Lányokat-asszonyokat jelentős túlsúllyal, férfiakat túl a hatvanon sport felszerelésben, vagy kerékpárral, ahogy éppen arra készülnek, hogy ne a kényelmesebb utat válasszák, hanem a boldogabbat.  Mindahánya különbözőek vagyunk, de mégis egyformák.

Ismét megerősödött bennem, jó úton járok, mert az okoz számomra sikerélményt (FLOW), hogy túllépjek saját korlátaimon és kevésbé motivál mások legyőzése, túlszárnyalása.

Kölcsönösen meggratuláltuk egymást a párommal, és nem tudnék most olyan dolgot kitalálni, amiért elcserélném ezt a mai élményt.