Nem vagyok egy Ironman, sőt...

Nem is emlékszem mikor kerekeztem utoljára, pedig ma is nagyon jó volt nyeregbe pattanni. Ha csak egy mód van rá, szívesebben megyek gyalog vagy tömegközlekedéssel, vagy biciklivel, mint autóval. Ma végre ez is belefért az életembe, igaz a digitális leveleim java még mindig válaszra vár a számítógépemen és tanulni valóm is akadna a jövő heti vizsgára, de kocsi helyett a kerékpárt választottam a reptérre vezető úton, ami oda vissza 16 KM volt.

Amíg Kropkó Pétert nem ismertem, mondhatni a Péter előtti időkben, gyakran megmosolyogtam a magamfajta hobby kerékpárosokat, ha sisakban vagy speciális ruhában láttam őket szokványos kerékpárokon közlekedni.  Pár éve új kerékpárt vásároltam, telefonon kértem a legismertebb hazai Ironman-t, hogy segítsen tökéletesíteni, beállítani a gépet. A következő kérdést szegezte nekem: Sisakod már van? Nincs, de minek? Én nem száguldozom úgy, mint Te…

Amíg nincs sisakod, nem segítek, az első tuning a sisak, mondta. Ez volt, és ha jól emlékszem az óta is ez az egyetlen olyan dolog, amiben kategorikusan nemet kaptam tőle.  Túlbuzgóságnak éreztem a javaslatát és kényelmetlennek, ráadásul feleslegesnek gondoltam a sisakvásárlást.

Néhány napra rá, Emese kolleganőmmel beszéltünk telefonon, aki megtisztelt bizalmával és megosztotta velem, hogy Dávid fia kis sebességgel közlekedve egy lejtőn elesett a kerékpárjával és fejsérülést szenvedett az édesapja szeme láttára.  Szinte reflexszerűen kérdeztem: sisak volt rajta?

Van sisakja, de nem volt rajta, volt a válasz.

Még azon a héten megvettem azt a fejvédőt, amit  ma is viseltem. Sőt a családtagjaimat is igyekeztem ellátni ezzel a hasznos védőfelszereléssel.  Már aki kerékpározik közülük.

Tegnap átkerekezett hozzánk Ágota húgom a két éves Hannával, akinek a fején a gyermekülésben már sisak volt. Biztos vagyok benne, neki már ez lesz a természetes később is, nem kell majd győzködni a használatára.

Minden bizonytalankodónak üzenem, ha jó minőségű sisakot vásárolsz, az kényelmes, jól szellőzik, és ha úgy adódik, meg is véd.

Úgy vagyok vele, mint a biztonsági övvel, ha nem használom, hiányérzetem van.

Persze sose legyen szükség egyikre sem.

Megteszem, mert elhiszem!

Nem mondhatóm, hogy nem voltak bennem bizonytalanságok, olykor félelmek is az elmúlt időszakban. A pilóta kiképzés számos fázisában kapaszkodtam a gépen lévő fém karba, amin Csaba az oktatóm jól szórakozott. Izzadt a tenyerem és egyszer még valami émelygés is elfogott, le akartam szállni, de Csabi nem hagyta. Ma már tudom, neki volt igaza, mert 10 perc alatt elmúlt a diszkomfort érzésem és így nem egy rossz emlékkel, hanem egy „ismét sikerült túllépni magamon” dicsőséggel érhettem földet. 24 éves az oktatóm és számításaim szerint tíz évvel van előttem a repülőgép vezetésben. A naptár mai állása szerint 42 éves vagyok, talán már soha nem fogom behozni, de azért még is nagy öröm és sok kis áttörés ez a tanulási folyamat.

Azt gondolom magamról, elég óvatos vagyok. Nem hajtok gyorsabban a megengedett sebességnél, sisakot veszek fel ha kerékpározom, szinte mindenre van biztosításom (persze ez a több ezer biztosítós szakaember képzésével is összefügg), rendszeresen járok megelőző menedzser szűrésekre, stb.

Mégis többen mondták már nekem vagy rólam, hogy nem hétköznapi dolgokat csinálok. Sokat kérdezik azt is: Honnan van kitartásom olyan célokért tenni, amelyek kilátástalannak tűnnek.

Ezekre a kérdésekre a legjobb válaszom az egyik példaképemről, akit a sors ajándékaként barátomnak is nevezhetek szóló könyv és tréningprogram.

Íme:

Megteszem, mert elhiszem!

avagy, miként érjünk el elérhetetlennek tűnő célokat? Nehezen lehet olyan csapattal sikert elérni, amelyik nem elkötelezett az eredmények iránt, hanem folyamatosan arra keresi az önigazolást, MIÉRT NEM lehet elérni a kitűzött célt. Örök szabály: Még akkor is előfordulhat, hogy nem érjük el kitűzött céljainkat, ha vasakarattal haladunk feléjük. Viszont, ha elveszünk a kifogások és magyarázatok áradatában, esélyünk sincs rá, hogy megközelítsük azt, amit elvárnak tőlünk. 3,8 km úszás 180 km kerékpározás 42,5 km futás Sokunknak meghaladná a jelenlegi edzettségi szintjét az egyes távok teljesítése. Hogy az úszás után a kerékpár, azt követően pedig a futás? Erre többségünk azt válaszolja: LEHETETLEN! A három táv az IRONMAN versenyek követelménye: a világ legjobbjai 8 óra alatt teljesítik. Kropkó Péter 51 alkalommal indult IRONMAN versenyen és 12 alkalommal elsőként ért a célba. Amit elért, PROFI sportolóként teljesítette, saját erőből, állami támogatás nélkül. Hasonlóan megannyi vezetőhöz, üzletkötőhöz, vállalkozóhoz, akiknek szintén önerőből kell sikeressé, nyereségessé, elismertté tenni cégüket. Péter tehát saját maga teremtette meg a versenyzéséhez és eredményességéhez szükséges anyagi feltételeket. Miközben professzionális sportoló volt, az üzleti világban is tapasztalatokat, gyakorlatot szerzett. Így vált alkalmassá és jogosulttá arra is, hogy az üzleti élet területein is útmutatást adjon arra vonatkozóan: HOGYAN ÉRJÜNK EL ELÉRHETETLENNEK TŰNŐ CÉLOKAT? 2007-ben indítottuk útjára új tréningprogramunkat, amelynek egyik trénere Kropkó Péter Ironman világbajnok. A Generatív Tanácsadó Iroda 2002 óta fokozatosan építi be a tréningjeibe mindazt a felhalmozott tudást és tapasztalatot, amit Péter 36 éve tartó folyamatos sportolással és a profi pályafutása alatt megszerzett. A TRÉNINGPROGRAM NÉGY RÉSZBŐL ÁLL: PÁRHUZAMOK az élsportoló és a program résztvevőinek mindennapjai között: ez a megélhetésünk, célokat tűzünk ki, teljesíthetetlennek látszó feladatokat hajtunk végre, változik a hozzáállásunk, túlhajtjuk magunkat, nem mindig kapjuk meg a megfelelő elismerést, leginkább magunkra számíthatunk a "pályán", a munkahelyen túli elvárásoknak is meg kell felelnünk. ELVÁRÁSOK amelyek jelenleg teljesíthetetlennek,nehezen elérhetőnek látszanak a csapat és az egyén számára. A résztvevőkkel közösen megfogalmazzuk most milyen konkrét elvárások előtt állnak. Beazonosítjuk, milyen önkorlátozó hiedelmek az akadályai a feladatok végrehajtásának. Kimondatjuk azokat a belső feszültséget generáló érzéseket, gondolatokat, melyeknek már felszínre kerülése, is meghatározó fontosságú. (Hiszen csak azt tudjuk feldolgozni, amit ismerünk.) Megvizsgáljuk azokat a helyzeteket, amikor a BAJNOK pályája során találkozott hasonló belső vagy külső akadályokkal. Tudatosítjuk, hogyan lehet feldolgozni ezeket a kétségeket, és az eredmény felé irányítani az energiáinkat. ELÉRHETŐ KÖZELSÉGBEN A CÉL! Megfogalmazzuk a cél eléréséhez szükséges konkrét lépéseket. Beazonosítjuk a belső motivációs erőket - egyénre szabottan. Egyéni - és szükség esetén csoportos - cselekvési tervet (edzéstervet) készítünk, amelynek alapvető célja a végrehajtási folyamat rendszeres mérhetősége. ÁTTÖRÉSI GYAKORLATOK Olyan feladatok elé állítjuk a program résztvevőit, amelyet elsőre megoldhatatlannak éreznek. Ha használják a tréningen tapasztaltakat-tanultakat, sikerrel veszik majd az akadályokat. A "bármire képes vagyok" sikerélménnyel fejezik be a programot. A csapat összetétele, edzettségi szintje, aktuális céljai nagymértékben befolyásolják, milyen áttörési gyakorlatokat építünk a tréningbe. Ezt az előzetes felkészülés során minden esetben külön egyeztetjük a csoport vezetőjével! FONTOS! A program záró eseményeként mindenki aláírásával hitelesíti az előzőekben már kitöltött cselekvési tervét. Ez a saját "VASEMBERSÉGÉNEK" az akciótervezője, amit Kropkó Péter és a csapat vezetője is ellát kézjegyével.

Bemutatkozik Kropkó Péter

http://www.youtube.com/watch?v=J-H33van1Hc