Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Stressz kezelés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Stressz kezelés. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. augusztus 4., szerda

Dr. Csernus Imre - A FÉRFI


Most értem a könyv végére, és jó szívvel ajánlom ezt a hasznos és szórakoztató olvasmányt mindenkinek.

Íme, néhány idézet a könyvből kedvcsinálónak:


„A valódi önbizalmat mindig csak olyan dologgal lehet elérni, amitől fél valaki. Mert az ilyen megmérettetéseknél (...) ott van a félelem is, hogy sikerül-e. De ha ezt valaki megteszi, akkor a félelmeit is legyőzi. A félelmeket legyőzni: ennél nagyobb megmérettetést én nem ismerek.

„Az önbizalmat mindenki csak saját magának adhatja meg, és csak úgy, ha megdolgozik érte, ha megoldja az előtte álló racionális és érzelmi konfliktusokat. És mindezt következetesen, napról napra megteszi.”



„A jó és a rossz mindig együtt jár, az egyik nincs a másik nélkül. A fájdalom elfogadása után fog jelentkezni a jó. Ha valaki a fájdalmat nem akarja elfogadni, akkor ezzel eleve kizárja a fejlődés lehetőségét is. Mert a fejlődés mindig fájdalommal jár.

„A kudarc az az állapot, amikor az illető zsebében volt az energia, amellyel megoldhatta volna a kihívást, azonban a lustaság, a gyávaság, a kifogások keresése, a hanyagság, a tunyaság, a nagyképűség, az önzés, stb. erősebb volt, így nem tette bele mindazt, amit tudott volna. Így a nap végére marad a keserű szájíz, valamint a folyamatos önmarcangolás, hogy miért nem tette bele. A nem sikerült meg azt jelenti, hogy valaki megtett mindent, amit tudott, azonban azt is tudja, hogy emberből van, és nem sikerülhet minden. Ha ő becsülettel mindent beletett, mindez persze rosszul esik, de a nap végére nem marad lelkiismeretfurdalása, így nyugodtan alszik.”




„A szabadság nem az, hogy valaki vállalja a felelősséget - a szabadság ott kezdődik, amikor valaki vállalhatja a felelősséget. A vállalhatja azt jelenti, hogy lehetőségünk van legalább kétféleképpen dönteni. Lehetőségem van másként élni. Ez a szabadság.”

„Ha valaki tud úszni, akkor teljesen mindegy számára, hogy az előtte elterülő víz öt vagy ezer méter mély, pontosan tudja, hogy ha úgy dönt, mind a kettőbe bele mer ugrani. Tudja, hogy az ezer méteres vízben is csak körülbelül két-három métert fog süllyedni, és aztán a fizika törvényszerűségeiből adódóan fel tud majd úszni a felszínre. Az emberek a nagy kékség előtt állva sokszor elfelejtik, hogy tudnak úszni, és nem mernek beleugrani. Pedig a sarkukban már ott van egy csaholó kutyahad... De akkor sem ugranak bele, és hagyják, hogy felzabálják őket a félelmeik.”

„Az élet valójában megállás nélkül ugyanazt a szintű megmérettetést nyomja elénk, hogy valahogy megoldjuk. Csak mi gondoljuk, hogy azok egyre nehezebbek. Valójában nem... Mert nem a probléma nehéz, hanem a személyiségszerkezet merevedik az idő múlásával.


„Sokan úgy szeretnének konfliktusokat megoldani, hogy még csak nem is ismerik az értelmi intelligencia törvényszerűségeit.

„Ha a döntést indulati tényezők befolyásolják, abból mindig rossz döntés lesz. Tekintet nélkül arra, hogy gyorsan vagy lassan hozza meg valaki.

„A büszkeséget rendszeresen összekeverik a nagyképűséggel. (...) A büszkeség az én szememben egy olyan tulajdonság, amit valaki akkor tud elérni, ha szívvel-lélekkel megéli az életét, mind racionális, mind érzelmi szempontból. A büszkeség a gerinc tudata.


 „Azt hiszem, a hiteles férfi vagy hiteles nő egyik alapfeltétele az, hogy amikor egyedül van, akkor is jól érezze magát a saját bőrében. Akkor is jól el tudja tölteni az időt önmagával.”

„A bizonytalanok mindig mindent túlbonyolítanak.”







2010. július 31., szombat

Keresztben jégeső bombázza szét azt, amit láttam…



Nagyon ritkán élek meg hasonló töménységben ennyi visszahúzó, hátráltató erőt  mint mostanában. Az jellemzően ismétlődő szituáció, egy-egy tréningszezon vége felé a szervezetem betegséggel jelzi, hogy itt lenne az ideje már megállni és pihenni. Az évek alatt elég jó hatásfokkal megfigyeltem a jelzéseket, majd megtanultam megelőzni a betegséget, hogy a szabadságom első szakaszát ne lábadozással kelljen töltenem.
Most is egészséges vagyok, így végül is nincs igazán nagy gond, de a helyzet mégsem egyszerű.
Ott indult az egész, amikor három hete nem sikerült elsőre letennem a pilóta elméleti vizsgát.

Az egész szituációt méltatlannak és kiszolgáltatottnak éltem meg. Annyira sok negatív véleményem lett a rendszerrel és az egész folyamattal kapcsolatban, hogy inkább nem idézem most fel részletesen, mert kicsit sem vagyok már objektív. Szubjektív érzéseim alapján pedig senkit nem szeretnék megbántani, vagy kellemetlen helyzetbe hozni. Az illetékeseknek elmondtam, amit gondolok, azt kezdenek vele belátásuk szerint, amit akarnak.  A hatóságnál és a pilóta iskolában dolgozók hozzáállása és embersége nem megkérdőjelezhető, azt ezúton is köszönöm.

Az tény viszont, hogy alázatból sikerült leckét vennem, hiszen a munka mellett heti 2-4 estét és gyakran éjszakát töltöttünk együtt Podival , hogy felkészüljek a hirtelen megváltozott vizsgafeltételeken való megfelelésre.  A második alaklommal is csak részsikert könyvelhettem el, mert egy témakörből ismét elcsúsztam.  Most csütörtökön ezt az utolsó akadályt is sikerült magam mögött tudni. Mindenki nagyon örült és gratulált, csak belőlem hiányzik a boldogság érzése.

Túl sokáig, túl sok időt, túl sok energiát, minden túl, túl, túl…

Többször elgondolkodtam a vizsgával kapcsolatban azon mi mennyit ér meg számomra. Egy vadászpilóta, egy űrhajós meg pláne rengeteget tanult és eljutott oda ahová készült. Viszont nagyon korlátozott ideig élvezhette az űrutazás vagy a hangsebességgel történő repülés élményét.  Nekem még kb. 20-30 év hobbyrepülésre megnyílt most a lehetőségem ezzel a vizsgával.

Közben további akadályozó tényezők is jelentkeztek. Apró pici jelzések ezek, amelyek mind abba az irányba mutatnak: állj már le! Az email szolgáltatónk frissített valamit a rendszerén, így lassan egy hete nem tudok biztonsággal levelezni. Először észre sem vettem, hogy napok óta nem kapok levelet. Csak amikor kezdtek érdeklődni, hogy megkaptam?  Akkor tűnt fel a hiba. Küldeni még most is csak esetlegesen tudok, pedig már többször beállították. Két telefonom egyszerre merült le, hogy biztosan ne érjen el senki. Az utolsó vizsga előtti napon pedig indulás előtt nem találtam az autóm kulcsát, ami még soha nem fordult elő velem, nem is tudtam a saját kocsimmal utazni, más megoldást kellett találni. Most csütörtökön, amikor este hazaértem a „sikeres” vizsgáról, jött a hír, miszerint Szegeden egy vitorlázó repülőgép kamionnal ütközött.  Elég jól kifejlesztettem a képességet, hogy függetlenítsem magam azoktól a dolgoktól, amelyeket nem tudok befolyásolni és azokra koncentráljak, amelyekre valóban hatást tudok gyakorolni. Ez a hír most mégis nagyon érzékeny állapotban talált.

 Két biztos menekülési útvonalam van a napi terhek elől, vagy kifutom magamból vagy kiéneklem a feszültséget. Most a gitárom és egy Bereményi Géza - Cseh Tamás –Másik János által jegyzett dal, hömpölygő hullámain tomboltam ki a bennem lévő vihart.

Bereményi Géza – Cseh Tamás – Másik János:
Keresztben jégeső

Egy alkonyattájt, még mielőtt szétmegy minden,
 
S körvonalakból kivetkőznek minden tárgyak,
 
Hetek után elhagyni jó az üres szobát,
 
Egyetlen dobbantás, gyerünk a városba, rohadt világ!
 

Utcán láthat nyitott kabátban, ki sír utánam,
 
Félthet engem, ahogy futok ott, nyitott kabátban.
 
Elém ha áll, én akkor is, gyerünk tovább!
 
Megszerzem akkor is, ha belepusztulok, az éjszakát!
 

Ki látott engem, mit tud rólam, úgy elbújtam,
 
Mit gondoltam üres szobámban egymagamban?
 
Most jókedvem lesz, jó kedvem lesz, akkor is jókedvem lesz.
 
Valaki elpusztul, talán az én leszek, de jó kedvem lesz!
 

Befele mész, menj hát bele, be a sötétbe!
 
Vége nem lesz, hiába tudod, hogy mi a vége.
 
Menj hát fiú, így bíztatom kabátomat,
 
Hetek után az üres szobából, ha kiszalad.
 
Menj hát fiú, így bíztatom kabátomat,
 
Hetek után az üres szobából, ha kiszalad.
 

Befele mész, be a sötétbe, éjszaka van.
 
A legjobb barátod vagyok, fizess, ha van!
 
Micsoda világ, a szememet szúrja, szúrja, mit látok ott.
 
Fizess, fizetek neked egy konyakot!
 
Rég nem találkoztunk, én szeretlek titeket!
 
Rajta fiú, tudom, hogy ügyes vagy, ugorj át engemet!
 

Mi van a tükörben? Nézz oda, mert én nem merek!
 
Valami bárány, valami bárány, ha nem tévedek!
 
Túl jó, nem gondolod? Túl jó.
 
Most hajó vagy bárány? Nem bárány, hajó. 
 

Befele mész, be a sötétbe, éjszaka van.
 
Mi van? Mi van? Mi van? Mi van?
 
Mi van? Mi van? Mi van? Mi van?
 
A legjobb barátod vagyok... ha van!
 
Micsoda világ, a szememet szúrja, szúrja, mit látok ott.
 
Fizess, fizess, fizetek neked egy konyakot!
 

Kivánom másnak, hogy felébredjen üres szobámban,
 
Keresztben jégeső bombázza szét, azt amit láttam.
 
Számban az íz, valami íz, és nem múlik el.
 
Ágyamon felülve levetem a kabátomat.
 
Számban az íz, valami íz, és nem múlik el.
 
Ágyamon felülve levetem a kabátomat.
 
Számban az íz, valami íz, és nem múlik el.
 
Ágyamon felülve levetem a kabátomat.


2010. július 15., csütörtök

Thai Masszázs



Sokan magyarázzák, de számomra mégis megmagyarázhatatlan csoda ez a manuál terápiás módszer.
Egy kicsike törékeny thai lány az apró ujjaival nyomkodja az akupresszúrás pontjaimat, majd belekönyököl az izomzatomba, később pedig sétál a hátamon.  Amikor pedig az egész 1-1,5 órás folyamat végretér, úgy érzem magam, mint aki átaludt egy teljes éjszakát.




Egy időben megelőzésként havonta egyszer-kétszer elmentem valamelyik masszázs szalonba, de most már nem is tudom milyen régen nem voltam.

 A szolgáltatás nem mondható olcsónak, de volt olyan eset, amikor úgy éreztem nem tudom teljesíteni azt, amit vállaltam, és a masszázs segített.
Ma ismét megadatott számunkra ez az élmény. Nagyon jól esett. 

2010. július 2., péntek

Nem vagyok egy Ironman, sőt...


Nem is emlékszem mikor kerekeztem utoljára, pedig ma is nagyon jó volt nyeregbe pattanni. Ha csak egy mód van rá, szívesebben megyek gyalog vagy tömegközlekedéssel, vagy biciklivel, mint autóval. Ma végre ez is belefért az életembe, igaz a digitális leveleim java még mindig válaszra vár a számítógépemen és tanulni valóm is akadna a jövő heti vizsgára, de kocsi helyett a kerékpárt választottam a reptérre vezető úton, ami oda vissza 16 KM volt.
Amíg Kropkó Pétert nem ismertem, mondhatni a Péter előtti időkben, gyakran megmosolyogtam a magamfajta hobby kerékpárosokat, ha sisakban vagy speciális ruhában láttam őket szokványos kerékpárokon közlekedni.  Pár éve új kerékpárt vásároltam, telefonon kértem a legismertebb hazai Ironman-t, hogy segítsen tökéletesíteni, beállítani a gépet. A következő kérdést szegezte nekem: Sisakod már van? Nincs, de minek? Én nem száguldozom úgy, mint Te…






Amíg nincs sisakod, nem segítek, az első tuning a sisak, mondta. Ez volt, és ha jól emlékszem az óta is ez az egyetlen olyan dolog, amiben kategorikusan nemet kaptam tőle.  Túlbuzgóságnak éreztem a javaslatát és kényelmetlennek, ráadásul feleslegesnek gondoltam a sisakvásárlást.





Néhány napra rá, Emese kolleganőmmel beszéltünk telefonon, aki megtisztelt bizalmával és megosztotta velem, hogy Dávid fia kis sebességgel közlekedve egy lejtőn elesett a kerékpárjával és fejsérülést szenvedett az édesapja szeme láttára.  Szinte reflexszerűen kérdeztem: sisak volt rajta?

Van sisakja, de nem volt rajta, volt a válasz.

Még azon a héten megvettem azt a fejvédőt, amit  ma is viseltem. Sőt a családtagjaimat is igyekeztem ellátni ezzel a hasznos védőfelszereléssel.  Már aki kerékpározik közülük.

Tegnap átkerekezett hozzánk Ágota húgom a két éves Hannával, akinek a fején a gyermekülésben már sisak volt. Biztos vagyok benne, neki már ez lesz a természetes később is, nem kell majd győzködni a használatára.
Minden bizonytalankodónak üzenem, ha jó minőségű sisakot vásárolsz, az kényelmes, jól szellőzik, és ha úgy adódik, meg is véd.

Úgy vagyok vele, mint a biztonsági övvel, ha nem használom, hiányérzetem van.
Persze sose legyen szükség egyikre sem.






2010. július 1., csütörtök

Szabad péntek ...











Ritka ajándék, amely alaposan felkavarta a terveimet, de igyekszem hasznosan felhasználni, ha már így alakult. Történt ugyanis, hogy 5 héttel ezelőtt beírtam a naptáramba a mai napot, mint a hatósági PPL elméleti vizsga időpontját.  
A repült óráim száma alapján már régen mehettem volna vizsgázni. Mivel csak csütörtökön van vizsgalehetőség, nekem pedig ez volt az első szabaddá tehető csütörtököm, amire nem volt tréning beírva, bejelentkeztem a mai napra a hatósághoz. 

800 kérdésből álló tesztkérdésekre kell készülni, ami javarészt fizika témakörébe tartozik, és a meteorológia is elég kiadós anyag.  

A vizsga időpontja előtt három nappal, tehát most hétfőn jelentkeztek a hatóságtól, a hírrel, miszerint most vették észre, hogy július 1 a köztisztviselők napja, és így ők ezen a napon nem dolgoznak. A legnagyobb jó indulattal sem tudom azt állítani, hogy nem lepett meg ez a hír. Miért nem tudták ezt 5 héttel ezelőtt?  Így átszerveztem az életemet és mához egy hétre megyek vizsgázni.

„Ha citromot kapsz, csinálj belőle limonádét!” Szól a bölcs tanács.

Ez a mai és holnapi nap mottója számomra. Túl a bosszankodáson, törekszem örömet és pihenést kihozni a mai napból és megválaszolni az elmaradt leveleimet is. Végül is kaptam még egy hetet a tanulásra, ki kell használni ezt a lehetőséget. A nap is süt!


2010. június 8., kedd

Stressz kezelés tréning




Talán még soha nem tartottam ilyen ideális körülmények közt tréninget ebben a témában.
A résztvevőkkel egyetértésben a tréning 90 %-át a szabadban töltöttük. Virágok mindenfelé, kutyák aludtak a lábunk alatt, lovak és kiscsikók sétáltak el mellettünk a karámban. Finom ételeket kaptunk és volt mellé saláta is bőven.



Az egyik résztvevő hívta fel a figyelmünket erre a jelenségre a program szünetében. Egy lefestett fa oszlop, amelyből az ember szándékai ellenére új élet sarjad.  Mostantól, ezt a képet fogom használni a stressz kezelés munkafüzet elején. Köszönöm, Klára, hogy felhívtad rá a figyelmem!