Közel egy éves folyamat utolsó epizódjaként Média Tréninget tartottam a héten. Ez egy Vezetői Akadémia befejező modulja volt, ami négy kötelező és nyolc választható témakörből állt. Az egész folyamatot csoportos előkészítő találkozók és egyénenkénti felmérések, négyszemközti beszélgetések előzték meg. Így minden résztvevőről részletes információkkal rendelkeztem, és a folyamat során igyekeztem ezeket úgy felhasználni, hogy előremozdítsam mind a szervezeti, mind az egyéni célok magvalósulást. Többen jelezték a négyszemközti beszélgetés során, hogy a prezentációs helyzetekben nem érzik magabiztosnak magukat, a média szituációkat pedig igyekeznek elkerülni.
Az elmúlt hetek egyik szakmai öröme számomra, hogy hetekkel ezelőtt többen bevállalták, részt vesznek a prezentációs tréningen. Megbíztak bennem és elhitték, hogy minden ellenérzésük és félelmük ellenére sikerélménnyel fognak távozni a tréningről. Most pedig eljöttek a médiára is, és olyan teljesítményt nyújtottak, amilyet saját bevallásuk szerint nem vártak maguktól.
Ehhez az is hozzájárult, hogy a két tréning közti időszakban volt sikerélményük a céges prezentációk során. Én tudom, minden ember, aki hajlandó időt és energiát fektetni a gyakorlásra, fejleszthető ezen a területen. Mégis futkos a hátamon a hideg minden alkalommal, amikor látom megvalósulni ezeket a változásokat.
A másik oldalról nézve a dolgot, megtisztel az a bizalom, amivel felém fordulnak ezek az emberek. Hiszen olyan dolgokat gyakorolnak a tréning során, amitől előtte tartottak, ezért meghatározó az élmény, amikor túllépnek ezeken a belső korlátokon. Most is nagyon elfáradtam a végére, de mégis mosolygok, amikor rágondolok.
