A Hópárduc történetei

Gyakran előfordul velem mostanában, hogy nem tudom eldönteni, mennyire magamnak, és mennyiben mások jóindulatának köszönhetem azt, ami éppen történik velem. Valószínűleg az igazság valahol a két lehetőség közt lesz, de még keresem a választ.

Egy ügyfelem, aki gyakran hív a barátjának, szeretem elhinni, hogy ez így is gondolja, felhívott és felkért erre a feladatra. Amely lényege, egy inspiráló beszélgetés előkészítése és lebonyolítása Erőss Zsolttal és Szlankó Zoltánnal, akik expedíciós hegymászásban jeleskednek. Zsolt megszerezte a jogot a Hópárduc név viselésére is, amely három nyolcezer méteres csúcs megmászása után jár azoknak, akik nem csak elindultak az útra, hanem vissza is tértek.

Az volt az újdonság számomra ebben a feladatban, hogy eddig ez jellemzően úgy történt, hogy mi csodálkoztunk rá olyan emberekre, akik példaképként állíthatóak az üzleti szférában dolgozók elé. Megkerestük, felkészültünk és eladtuk az ügyfeleknek az előadást. Ez esetben pedig az ügyfél választotta ki a követendő mintát és ránk bízta mit hozunk ki a találkozásból.

Különös fűszere volt a felkérésnek az a tény, hogy Zsolt egy hegymászó balesetben olyan sérüléseket szenvedett, amelyek következtében saját döntésére amputálták az egyik lábát. Az egész folyamatot élénk médiaérdeklődés kísérte. Tévénézők tömegei láthatták, milyen egészséges érzelmi állapotban hozta meg és kommunikálta a visszafordíthatatlan döntését a lábával kapcsolatban.

Ugyan néhány falat már volt lehetőségem megmászni. Számos outdoor tréningen céges csapatokkal közösen túrákat is megéltem. De ezek a személyes élmények mind csupán felszínes tapasztalatok voltak ebből az elképesztően szép és szélsőségekben gazdag sportból.

Egy könnyed hangulatalapozó filmmel indítottuk a beszélgetést. A kérdés felelet özönben, rengeteg téma felmerült. Mi a motiváció, ami egyre magasabbra-hegyekre hajtja a mászót? Miként készülnek? Miként állítják össze a csapatot? Hogyan működnek együtt? Hogyan kezelik a kudarcot és a tragédiát? Mikét viseli a család a bizonytalanságot? Stb.

Zoli hozott speciális hegymászó felszerelést, amelyeket elég fenyegetően néztek ki, persze nagyon érdekese voltak. A beszélgetés végét egy gyönyörű filmmel zártuk, amelyet Zsolt folyamatosan kommentált imponáló szerénységgel. Szeptemberben egy újabb nyolcezres meghódítására indulnak, addig lehet őket előadásra hívni, majd két hónapra rá, amikor hazatérnek.

Jó szívvel állíthatom, érdemes!

Lehetetlen küldetés…

…nek tűnt sok minden ezen a héten. Az igyekezet és a probléma megoldási rutin sokat segített abban, hogy a számos teljesíthetetlennek tűnő feladatból csak a mai nem pontosan úgy végződött, ahogy azt elterveztem/elterveztük.   

Miután hétfőn megoldottam, hogy annak ellenére el tudjak kezdeni egy motiváló előadást Bp-től 110 km-re este 7-kor, hogy 6-ig egy tréninget tartottam Budán.  Nagy menet volt.

Kedden 17-ig Stratégiai Kommunikáció Tréning, 18-tól másfélkörös (mert le volt zárva a pesti oldal) futás a Margitszigeten, 20-tól zenekari próba a pozsonyi úton. Az időjárás kegyes volt, csak akkor esett, amikor fedett helyen voltam és mindenhová odaértem.  Már szerda volt mire ágyba kerültem.

Gyakran szembesülök azzal a ténnyel, hogy a tréningek egyik másik résztvevője több száz kilométert utazott azért, hogy részt vegyen a tréningen. Ez arra inspirál, hogy pontosan és nagyon elégedetten indítsam útjára őket.  Jó érzés volt a Stratégiai Kommunikációs Tréning végén, hogy az a férfi maradt beszélgetni az egyéni kérdéseiről a program végén, akinek a legtávolabb kellett autóznia. Ez nem egy szemtől szembe elismerés, de mégis az.

Szerdán tréning majd 2 óra autózás a csütörtöki helyszínre. Itt volt egy kis lehetőségem szaunázni és aludni.  Nagyon kellett. Majd csütörtökön és pénteken Projektmenedzsment tréninget tartottam. Ajándék volt az első este a két gitárossal (az egyik kollega a másik résztvevő), akikkel kézről kézre adtuk a hangszert. Nem várt ünnep volt az a pár óra.

Összeszokott és vidám társaságban lehettem, minden poén ült, pedig nem viccelődni gyűltünk össze. Nagyon motivál, a hivatása iránt elkötelezett társaság, öröm velük dolgozni.

Hazafelé az egyik kedvenc ügyfelem telefonon felkért egy nagyon szép feladatra. Még nem tudom miként préselem bele a naptárba, de semmiképpen nem szeretném kihagyni. Péntek este elég későn értem Szegedre.

Ma pedig nekiindultunk, a szelek és termikek segítségével meghódítani a felhők birodalmát.  Gyönyörű felhős égbolt csalogatott a reptér irányába.

Itt aztán olyan emelések lesznek! Amikor munka ügyben autózom és hasonlatos felhőket látok az égen, mindig arra vágyom, bárcsak otthon lehetnék és repülhetnék. Ma végre olyan volt a lapjárása a szerencsének, hogy itt vagyok.  

Felvettük az ejtőernyőt és vártuk jöjjön a segítség, hogy elemelkedjünk végre. Egy ember kell, aki fogja a szárnyvéget és egy motoros pilóta, aki felvontat minket a felhők alá.

Elégé átizzadtam, mire mindenki megérkezett, de mindegy majd odafönn hűvösebb lesz, talán még fázni is fogok.1000 méterenként 6 fokot csökken a hőmérséklet, lent pedig 25 fokot mutatott a hőmérő.   

A vontatás közben készítettem néhány felvételt és egy rövid videót, majd a leoldottunk 700 méter magasan és indult a vadászat az emelésekre.

Körülbelül 10 perc alatt 200 méteren voltunk majd sikerült félméteres emelést találnia Csabának és beleküzdötte a gépet, de minden hiába. Rövidesen leszálláshoz készülődtünk a NAGYVASSAL.

„Kirakat idő” - nagy lehetőséggel kecsegtetett a csomagolás, de doboz üres volt.

Csabi bosszús volt földet érés után, én pedig nyugodtan konstatáltam magamban, én minden lehetetlennek tűnő helyezetett megoldottam a héten, és ez a kis kaland inkább jóleset mintsem bosszantott. Majd átültünk a jól ismert motoros vitorlázóba, a közelgő vizsgára gyakoroltunk egy órát. Amely során kiderült a végső gyakorlati vizsgámig van mit gyakorolni.

Annyira kikapcsolt az egész heti pörgésből ez a másfél óra, hogy azt sem bánom, holnap ismét a főváros felé kell vennem az irányt.  Az elkövetkező hét is…

Az éjszaka még beneveztem a Fly Team kupára, amit jövő szombaton rendeznek. Lesz, ami lesz.

Vízilabda

Az egész napom egy folyamatos koncentráció volt. Minden percét kihasználtam, vagy tréninget tartottam, vagy beszélgettem, vagy készültem. Még az a 200 km, amit autóban töltöttem, az is telefonokkal és felkészüléssel telt.

Most 23 óra van és bár jól fog esni az alvás, de mégis úgy érzem, tele vagyok energiával.

Minden akadályozó vagy korlátozó tényező ellenére egy remek hétfőt tudhatok magam mögött.

Az egyik legkedvesebb ügyfelünk megbízást adott egy motivációs beszélgetés lebonyolítására Kemény Dénessel, aki mint köztudott 14 éve szövetségi kapitánya a vízilabda váltogatottunknak és egymás után háromszor sikeresen szálltak vízbe az olimpiai aranyért. Aki bár azt mondta a születésnap nem érdem, az eredményeket kell ünnepelni, de ma ünnepli a születésének az évfordulóját.

Volt bennem némi izgalom, hogy a Balaton mellől miként fog eltalálni egy Kerekegyháza melletti tanyára, de a kezdés előtt időben megérkezett végig beszéltük az est felépítésének szerkezetét. Majd aláírt az általam előkészített fényképeket, hogy mindenkinek legyen egy személyes emléke a mai találkozásról.

Az ilyen beszélgetések során akkor is, ha sokadszor beszélgetek valakivel csoport előtt, igyekszem valamilyen meglepetéssel készülni, hogy megajánlkozhassuk a csapatot a most születő egyedi pillanat élményével. Így történt ez most is.

A csapat vacsora után volt tapasztalatból tudtuk mindketten, hogy ez nem szerencsés, ráadásul a személyzet a kérésem ellenére nem kötötte fel azt a lámpát a plafonra, ami egy kicsit belelógott a vetítő vászon elé. Ez az a helyzet, amivel együtt kell működni, és kihozni belőle a lehető legtöbbet.

Kérdeztem, kérdeztünk és Dénesből előbb folytak később ömlöttek a szavak.

Közben az járt a fejemben, talán nem is tudja, hogy a számára természetes gondolatok, szófordulatok milyen bizonyító erővel bírnak az üzleti élet törvényszerűségeire. Az egyik kedvenc történetem ma este az volt, mikor egy kép kapcsán elmesélte miként igyekezett lelket önteni egy olyan játékosba, aki nem volt elégedett a saját teljesítményével, és miként igazolta vissza a bizalmat később ez a játékos.

Sajnos nem lehet beszélgetni is meg jegyzetelni is. Pedig holnap vagy máskor visszaidézve Dénes szavait jó lenne konkrét cselekvéseket, törvényszerűségeket generálni a csapat életében.

Gyakran megálltam volna: Hallottátok? Tudod, mit kell tenned?

Pörögtek a szavak, és mivel ennek az estének most nem lesz közös feldolgozása, csak remélni tudom, hogy az ajándék képen és a dedikált vízilabdán és a csoport fotón kívül, a gondolatok is nyomot hagynak és teszik a dolgukat.

Mozgalmas hónapok

vannak mögöttem, és ebből az elmúlt egy hét  különösen sok élménnyel gazdagította az életem. Szinte csak az alvással töltött órákat nem tervezem, ütemezem, már a pihenésre szentelt időt is tudatosan töltöm meg tevékenységekkel, mert egyébként valamire biztosan nem jutna idő.

Úgy tűnik a blog írás áldozatul esik ennek az időszaknak, mert annyi minden történik nap mint nap, hogy minden este írhatnék jó pár bejegyzést, de akkor mikor aludnék? Pedig érzem, jó lenne lejegyezni, mert elvesznek a sodrásban ezek az élmények, és csak a tudatalattimban dolgoznak tovább.

A legfontosabb, hogy mindeközben megmaradt a motivációm és a lelkesedésem. Néha két feladat közt utazva azért megsajnálom magam, de amint átadom magam a következő tevékenységnek, már megtalálom benne a sikerélményt.  Amikor egy új időpontot kell bejegyeznem a naptárba, azért van bennem némi ellenérzés, de az is jól látszik, ahogy végre beteljesíti az ígéretét a nyár, újra visszakapom majd a döntési szabadságot a saját időm felett. Jelenleg mások életének az előremozdítása a feladatom, amivel napról napra magamnak is értéket hozok létre.

Leginkább önmagam korlátainak feszegetésével és a mindennapi megújuláshoz szükséges készség fejlesztésével, ami nélkül nem lehetne teljesíteni azokat a dolgokat, amiket megígértem.

Na, végre, én is tehettem valamit…!

Természetesen a barátaink olyankor kérnek tőlünk segítséget, amikor legszívesebben azt kérném: most ne kérj, kérlek!

Évtizedes barátság következményeként kialakult egy szakmai együttműködés is, amelyben közös termékeket fejlesztünk, megosztjuk egymással céljainkat és kételyeinket és alkalomadtán együtt örülünk egymás sikereinek. Mostanában mindkét cég élete nagyon felgyorsult és szinte csak szakmai ügyekben volt lehetőségünk beszélgetni. Egy hete jött tőlük a felkérés egy együttgondolkodásra a saját cégük belső ügyeivel kapcsolatban, amit példaértékű módon előkészítettek.  Öt kérdést tettek fel, ami jellemzően „hogyannal” kezdődött, és három órát kaptam a válaszok megtalálására és gyakorlására.

Szívesen foglalkoznék napokat ezekkel az emberekkel, és sokkal könnyebb dolgom lenne akkor. Hiszen közösen formálnák, alakítanák a megoldásokat és alternatívákkal kísérletezhetnénk. Most pedig nekem kell kiválasztanom az ami szerintem jó megoldás és azt kell átadjam, mert nincs idő a közös alkotásra.

9-12-ig. voltunk együtt, és este már nem fogadott hívás volt a telefonomon, amint tudtam visszahívtam a kolleganőt, aki lelkendezve mondta: Működik, amit gyakoroltunk!

Ez volt péntek este az utolsó szakmai telefonbeszélgetésem a héten, fáradtvoltam ugyan, de elégedett. Végre én is tehettem értük valamit.

Megteszem, mert elhiszem!

Nem mondhatóm, hogy nem voltak bennem bizonytalanságok, olykor félelmek is az elmúlt időszakban. A pilóta kiképzés számos fázisában kapaszkodtam a gépen lévő fém karba, amin Csaba az oktatóm jól szórakozott. Izzadt a tenyerem és egyszer még valami émelygés is elfogott, le akartam szállni, de Csabi nem hagyta. Ma már tudom, neki volt igaza, mert 10 perc alatt elmúlt a diszkomfort érzésem és így nem egy rossz emlékkel, hanem egy „ismét sikerült túllépni magamon” dicsőséggel érhettem földet. 24 éves az oktatóm és számításaim szerint tíz évvel van előttem a repülőgép vezetésben. A naptár mai állása szerint 42 éves vagyok, talán már soha nem fogom behozni, de azért még is nagy öröm és sok kis áttörés ez a tanulási folyamat.

Azt gondolom magamról, elég óvatos vagyok. Nem hajtok gyorsabban a megengedett sebességnél, sisakot veszek fel ha kerékpározom, szinte mindenre van biztosításom (persze ez a több ezer biztosítós szakaember képzésével is összefügg), rendszeresen járok megelőző menedzser szűrésekre, stb.

Mégis többen mondták már nekem vagy rólam, hogy nem hétköznapi dolgokat csinálok. Sokat kérdezik azt is: Honnan van kitartásom olyan célokért tenni, amelyek kilátástalannak tűnnek.

Ezekre a kérdésekre a legjobb válaszom az egyik példaképemről, akit a sors ajándékaként barátomnak is nevezhetek szóló könyv és tréningprogram.

Íme:

Megteszem, mert elhiszem!

avagy, miként érjünk el elérhetetlennek tűnő célokat? Nehezen lehet olyan csapattal sikert elérni, amelyik nem elkötelezett az eredmények iránt, hanem folyamatosan arra keresi az önigazolást, MIÉRT NEM lehet elérni a kitűzött célt. Örök szabály: Még akkor is előfordulhat, hogy nem érjük el kitűzött céljainkat, ha vasakarattal haladunk feléjük. Viszont, ha elveszünk a kifogások és magyarázatok áradatában, esélyünk sincs rá, hogy megközelítsük azt, amit elvárnak tőlünk. 3,8 km úszás 180 km kerékpározás 42,5 km futás Sokunknak meghaladná a jelenlegi edzettségi szintjét az egyes távok teljesítése. Hogy az úszás után a kerékpár, azt követően pedig a futás? Erre többségünk azt válaszolja: LEHETETLEN! A három táv az IRONMAN versenyek követelménye: a világ legjobbjai 8 óra alatt teljesítik. Kropkó Péter 51 alkalommal indult IRONMAN versenyen és 12 alkalommal elsőként ért a célba. Amit elért, PROFI sportolóként teljesítette, saját erőből, állami támogatás nélkül. Hasonlóan megannyi vezetőhöz, üzletkötőhöz, vállalkozóhoz, akiknek szintén önerőből kell sikeressé, nyereségessé, elismertté tenni cégüket. Péter tehát saját maga teremtette meg a versenyzéséhez és eredményességéhez szükséges anyagi feltételeket. Miközben professzionális sportoló volt, az üzleti világban is tapasztalatokat, gyakorlatot szerzett. Így vált alkalmassá és jogosulttá arra is, hogy az üzleti élet területein is útmutatást adjon arra vonatkozóan: HOGYAN ÉRJÜNK EL ELÉRHETETLENNEK TŰNŐ CÉLOKAT? 2007-ben indítottuk útjára új tréningprogramunkat, amelynek egyik trénere Kropkó Péter Ironman világbajnok. A Generatív Tanácsadó Iroda 2002 óta fokozatosan építi be a tréningjeibe mindazt a felhalmozott tudást és tapasztalatot, amit Péter 36 éve tartó folyamatos sportolással és a profi pályafutása alatt megszerzett. A TRÉNINGPROGRAM NÉGY RÉSZBŐL ÁLL: PÁRHUZAMOK az élsportoló és a program résztvevőinek mindennapjai között: ez a megélhetésünk, célokat tűzünk ki, teljesíthetetlennek látszó feladatokat hajtunk végre, változik a hozzáállásunk, túlhajtjuk magunkat, nem mindig kapjuk meg a megfelelő elismerést, leginkább magunkra számíthatunk a "pályán", a munkahelyen túli elvárásoknak is meg kell felelnünk. ELVÁRÁSOK amelyek jelenleg teljesíthetetlennek,nehezen elérhetőnek látszanak a csapat és az egyén számára. A résztvevőkkel közösen megfogalmazzuk most milyen konkrét elvárások előtt állnak. Beazonosítjuk, milyen önkorlátozó hiedelmek az akadályai a feladatok végrehajtásának. Kimondatjuk azokat a belső feszültséget generáló érzéseket, gondolatokat, melyeknek már felszínre kerülése, is meghatározó fontosságú. (Hiszen csak azt tudjuk feldolgozni, amit ismerünk.) Megvizsgáljuk azokat a helyzeteket, amikor a BAJNOK pályája során találkozott hasonló belső vagy külső akadályokkal. Tudatosítjuk, hogyan lehet feldolgozni ezeket a kétségeket, és az eredmény felé irányítani az energiáinkat. ELÉRHETŐ KÖZELSÉGBEN A CÉL! Megfogalmazzuk a cél eléréséhez szükséges konkrét lépéseket. Beazonosítjuk a belső motivációs erőket - egyénre szabottan. Egyéni - és szükség esetén csoportos - cselekvési tervet (edzéstervet) készítünk, amelynek alapvető célja a végrehajtási folyamat rendszeres mérhetősége. ÁTTÖRÉSI GYAKORLATOK Olyan feladatok elé állítjuk a program résztvevőit, amelyet elsőre megoldhatatlannak éreznek. Ha használják a tréningen tapasztaltakat-tanultakat, sikerrel veszik majd az akadályokat. A "bármire képes vagyok" sikerélménnyel fejezik be a programot. A csapat összetétele, edzettségi szintje, aktuális céljai nagymértékben befolyásolják, milyen áttörési gyakorlatokat építünk a tréningbe. Ezt az előzetes felkészülés során minden esetben külön egyeztetjük a csoport vezetőjével! FONTOS! A program záró eseményeként mindenki aláírásával hitelesíti az előzőekben már kitöltött cselekvési tervét. Ez a saját "VASEMBERSÉGÉNEK" az akciótervezője, amit Kropkó Péter és a csapat vezetője is ellát kézjegyével.

Bemutatkozik Kropkó Péter

http://www.youtube.com/watch?v=J-H33van1Hc