Vasárnap délutáni ragyogás… -Hanna

Dr. Csernus Imre - A FÉRFI

Most értem a könyv végére, és jó szívvel ajánlom ezt a hasznos és szórakoztató olvasmányt mindenkinek.

Íme, néhány idézet a könyvből kedvcsinálónak:

„A valódi önbizalmat mindig csak olyan dologgal lehet elérni, amitől fél valaki. Mert az ilyen megmérettetéseknél (...) ott van a félelem is, hogy sikerül-e. De ha ezt valaki megteszi, akkor a félelmeit is legyőzi. A félelmeket legyőzni: ennél nagyobb megmérettetést én nem ismerek.”

„Az önbizalmat mindenki csak saját magának adhatja meg, és csak úgy, ha megdolgozik érte, ha megoldja az előtte álló racionális és érzelmi konfliktusokat. És mindezt következetesen, napról napra megteszi.”

„A jó és a rossz mindig együtt jár, az egyik nincs a másik nélkül. A fájdalom elfogadása után fog jelentkezni a jó. Ha valaki a fájdalmat nem akarja elfogadni, akkor ezzel eleve kizárja a fejlődés lehetőségét is. Mert a fejlődés mindig fájdalommal jár.”

„A kudarc az az állapot, amikor az illető zsebében volt az energia, amellyel megoldhatta volna a kihívást, azonban a lustaság, a gyávaság, a kifogások keresése, a hanyagság, a tunyaság, a nagyképűség, az önzés, stb. erősebb volt, így nem tette bele mindazt, amit tudott volna. Így a nap végére marad a keserű szájíz, valamint a folyamatos önmarcangolás, hogy miért nem tette bele. A nem sikerült meg azt jelenti, hogy valaki megtett mindent, amit tudott, azonban azt is tudja, hogy emberből van, és nem sikerülhet minden. Ha ő becsülettel mindent beletett, mindez persze rosszul esik, de a nap végére nem marad lelkiismeretfurdalása, így nyugodtan alszik.”

„A szabadság nem az, hogy valaki vállalja a felelősséget - a szabadság ott kezdődik, amikor valaki vállalhatja a felelősséget. A vállalhatja azt jelenti, hogy lehetőségünk van legalább kétféleképpen dönteni. Lehetőségem van másként élni. Ez a szabadság.”

„Ha valaki tud úszni, akkor teljesen mindegy számára, hogy az előtte elterülő víz öt vagy ezer méter mély, pontosan tudja, hogy ha úgy dönt, mind a kettőbe bele mer ugrani. Tudja, hogy az ezer méteres vízben is csak körülbelül két-három métert fog süllyedni, és aztán a fizika törvényszerűségeiből adódóan fel tud majd úszni a felszínre. Az emberek a nagy kékség előtt állva sokszor elfelejtik, hogy tudnak úszni, és nem mernek beleugrani. Pedig a sarkukban már ott van egy csaholó kutyahad... De akkor sem ugranak bele, és hagyják, hogy felzabálják őket a félelmeik.”

„Az élet valójában megállás nélkül ugyanazt a szintű megmérettetést nyomja elénk, hogy valahogy megoldjuk. Csak mi gondoljuk, hogy azok egyre nehezebbek. Valójában nem... Mert nem a probléma nehéz, hanem a személyiségszerkezet merevedik az idő múlásával.”

„Sokan úgy szeretnének konfliktusokat megoldani, hogy még csak nem is ismerik az értelmi intelligencia törvényszerűségeit.”

„Ha a döntést indulati tényezők befolyásolják, abból mindig rossz döntés lesz. Tekintet nélkül arra, hogy gyorsan vagy lassan hozza meg valaki.”

„A büszkeséget rendszeresen összekeverik a nagyképűséggel. (...) A büszkeség az én szememben egy olyan tulajdonság, amit valaki akkor tud elérni, ha szívvel-lélekkel megéli az életét, mind racionális, mind érzelmi szempontból. A büszkeség a gerinc tudata.”

„Azt hiszem, a hiteles férfi vagy hiteles nő egyik alapfeltétele az, hogy amikor egyedül van, akkor is jól érezze magát a saját bőrében. Akkor is jól el tudja tölteni az időt önmagával.”

„A bizonytalanok mindig mindent túlbonyolítanak.”

Hajnali repülés

Reggel ötkor felkelni nem tartozik a mindennapi rutinjaim közé. Amennyiben van választási lehetőségem, inkább alszom még egy kicsit. Jelenleg mivel vitorlázó repülő világbajnokság van a hazai reptéren, és napközben a légtérben több mint 150 repülőgép kavarog, nem ideális a gyakorlati vizsgafeladatok tréningezésére.

A nemzetközi pilótacsapat a lakókocsikban minden bizonnyal nagyon örült a hajnali motorindításnak. Annak érdekében, hogy mielőbb vissza tudjanak aludni, igyekeztem gyorsan elhagyni a várakozó pontot.

Már csak másfél óra közös repülés egy hatósági vizsgáztatóval, és utána némi utánajárás a hivatalos papírért, aztán önállóan dönthetek arról mikor, hová és kivel repülök.  Ma egy hónapja, hogy utoljára elhagytam a földet. Az elméleti vizsga időszakában megvontam magamtól ezt az élményt. Tegnap hajnalban volt az első, ma reggel a második „böjttörés”, amit izgalommal vártam. Hiszen ennyi kihagyás után az igazi készségszinten lévő reptudásomat fogjuk felmérni. Már tegnap bebizonyosodott, készen állok a vizsgára. Most csak egy időpontra várunk a hatóságtól. Nem akarom elkiabálni, mert minden bizonytalan, de talán holnap….

Hajnalban készítettem néhány hangulat fotót a várakozó gépekről.

Vitorlázórepülő-VB SZEGED 2010

Készítettem néhány képet. Íme:

Keresztben jégeső bombázza szét azt, amit láttam…

Nagyon ritkán élek meg hasonló töménységben ennyi visszahúzó, hátráltató erőt  mint mostanában. Az jellemzően ismétlődő szituáció, egy-egy tréningszezon vége felé a szervezetem betegséggel jelzi, hogy itt lenne az ideje már megállni és pihenni. Az évek alatt elég jó hatásfokkal megfigyeltem a jelzéseket, majd megtanultam megelőzni a betegséget, hogy a szabadságom első szakaszát ne lábadozással kelljen töltenem.

Most is egészséges vagyok, így végül is nincs igazán nagy gond, de a helyzet mégsem egyszerű.

Ott indult az egész, amikor három hete nem sikerült elsőre letennem a pilóta elméleti vizsgát.

Az egész szituációt méltatlannak és kiszolgáltatottnak éltem meg. Annyira sok negatív véleményem lett a rendszerrel és az egész folyamattal kapcsolatban, hogy inkább nem idézem most fel részletesen, mert kicsit sem vagyok már objektív. Szubjektív érzéseim alapján pedig senkit nem szeretnék megbántani, vagy kellemetlen helyzetbe hozni. Az illetékeseknek elmondtam, amit gondolok, azt kezdenek vele belátásuk szerint, amit akarnak.  A hatóságnál és a pilóta iskolában dolgozók hozzáállása és embersége nem megkérdőjelezhető, azt ezúton is köszönöm.

Az tény viszont, hogy alázatból sikerült leckét vennem, hiszen a munka mellett heti 2-4 estét és gyakran éjszakát töltöttünk együtt Podival , hogy felkészüljek a hirtelen megváltozott vizsgafeltételeken való megfelelésre.  A második alaklommal is csak részsikert könyvelhettem el, mert egy témakörből ismét elcsúsztam.  Most csütörtökön ezt az utolsó akadályt is sikerült magam mögött tudni. Mindenki nagyon örült és gratulált, csak belőlem hiányzik a boldogság érzése.

Túl sokáig, túl sok időt, túl sok energiát, minden túl, túl, túl…

Többször elgondolkodtam a vizsgával kapcsolatban azon mi mennyit ér meg számomra. Egy vadászpilóta, egy űrhajós meg pláne rengeteget tanult és eljutott oda ahová készült. Viszont nagyon korlátozott ideig élvezhette az űrutazás vagy a hangsebességgel történő repülés élményét.  Nekem még kb. 20-30 év hobbyrepülésre megnyílt most a lehetőségem ezzel a vizsgával.

Közben további akadályozó tényezők is jelentkeztek. Apró pici jelzések ezek, amelyek mind abba az irányba mutatnak: állj már le! Az email szolgáltatónk frissített valamit a rendszerén, így lassan egy hete nem tudok biztonsággal levelezni. Először észre sem vettem, hogy napok óta nem kapok levelet. Csak amikor kezdtek érdeklődni, hogy megkaptam?  Akkor tűnt fel a hiba. Küldeni még most is csak esetlegesen tudok, pedig már többször beállították. Két telefonom egyszerre merült le, hogy biztosan ne érjen el senki. Az utolsó vizsga előtti napon pedig indulás előtt nem találtam az autóm kulcsát, ami még soha nem fordult elő velem, nem is tudtam a saját kocsimmal utazni, más megoldást kellett találni. Most csütörtökön, amikor este hazaértem a „sikeres” vizsgáról, jött a hír, miszerint Szegeden egy vitorlázó repülőgép kamionnal ütközött.  Elég jól kifejlesztettem a képességet, hogy függetlenítsem magam azoktól a dolgoktól, amelyeket nem tudok befolyásolni és azokra koncentráljak, amelyekre valóban hatást tudok gyakorolni. Ez a hír most mégis nagyon érzékeny állapotban talált.

 Két biztos menekülési útvonalam van a napi terhek elől, vagy kifutom magamból vagy kiéneklem a feszültséget. Most a gitárom és egy Bereményi Géza - Cseh Tamás –Másik János által jegyzett dal, hömpölygő hullámain tomboltam ki a bennem lévő vihart.

Bereményi Géza – Cseh Tamás – Másik János:

Keresztben jégeső

Egy alkonyattájt, még mielőtt szétmegy minden, 
S körvonalakból kivetkőznek minden tárgyak, 
Hetek után elhagyni jó az üres szobát, 
Egyetlen dobbantás, gyerünk a városba, rohadt világ! 

Utcán láthat nyitott kabátban, ki sír utánam, 
Félthet engem, ahogy futok ott, nyitott kabátban. 
Elém ha áll, én akkor is, gyerünk tovább! 
Megszerzem akkor is, ha belepusztulok, az éjszakát! 

Ki látott engem, mit tud rólam, úgy elbújtam, 
Mit gondoltam üres szobámban egymagamban? 
Most jókedvem lesz, jó kedvem lesz, akkor is jókedvem lesz. 
Valaki elpusztul, talán az én leszek, de jó kedvem lesz! 

Befele mész, menj hát bele, be a sötétbe! 
Vége nem lesz, hiába tudod, hogy mi a vége. 
Menj hát fiú, így bíztatom kabátomat, 
Hetek után az üres szobából, ha kiszalad. 
Menj hát fiú, így bíztatom kabátomat, 
Hetek után az üres szobából, ha kiszalad. 

Befele mész, be a sötétbe, éjszaka van. 
A legjobb barátod vagyok, fizess, ha van! 
Micsoda világ, a szememet szúrja, szúrja, mit látok ott. 
Fizess, fizetek neked egy konyakot! 
Rég nem találkoztunk, én szeretlek titeket! 
Rajta fiú, tudom, hogy ügyes vagy, ugorj át engemet! 

Mi van a tükörben? Nézz oda, mert én nem merek! 
Valami bárány, valami bárány, ha nem tévedek! 
Túl jó, nem gondolod? Túl jó. 
Most hajó vagy bárány? Nem bárány, hajó.  

Befele mész, be a sötétbe, éjszaka van. 
Mi van? Mi van? Mi van? Mi van? 
Mi van? Mi van? Mi van? Mi van? 
A legjobb barátod vagyok... ha van! 
Micsoda világ, a szememet szúrja, szúrja, mit látok ott. 
Fizess, fizess, fizetek neked egy konyakot! 

Kivánom másnak, hogy felébredjen üres szobámban, 
Keresztben jégeső bombázza szét, azt amit láttam. 
Számban az íz, valami íz, és nem múlik el. 
Ágyamon felülve levetem a kabátomat. 
Számban az íz, valami íz, és nem múlik el. 
Ágyamon felülve levetem a kabátomat. 
Számban az íz, valami íz, és nem múlik el. 
Ágyamon felülve levetem a kabátomat.

Videó: Keresztben jégeső Cseh Tamás - Másik János

30 év telt el a két pillanat között

Igen, tudom, most egész mással kellene foglalkoznom, de tartok attól, hogy a holnap történései elsodorják azokat a gondolatokat, amelyeket most fogok lejegyezni.

Úgy közeledett felém a lehel téri metrómegállóból felfelé jövet, mint akinek minden lépését meg kell fontolnia. Egyik láb a másik után, majd ismét az egyik…

Idős emberek csúszós úton szoktak ilyen elővigyázatossággal közlekedni. Annyira ellenpontja volt az én igyekezetemnek,  nem tudtam nem észrevenni. El akartam kerülni a leizzadást, ami 35 fokban és üzleti viseletben nem könnyű, ezért szaporán, mégis amolyan optimumon igyekezetem a metró felé.

Összeakadt a tekintetünk, és azonnal megismertem! Egy enyhe fejbólintással és mosollyal köszöntöttem, azzal az óvatossággal tettem mindezt, hogy csak akkor kelljen neki visszabiccentenie, ha kedve van hozzá. Nem volt hozzá kedve, vagy észre sem vette a jelzést, mindegy. Engem alaposan elgondolkodtatott amit láttam.

Utoljára kb. harminc évvel ezelőtt kipirult arccal, lelkesen kértem tőle autogramot, többszázad magammal, akik a kiválasztottak közé tartoztunk, mert találkozhattunk vele. Amikor a közlekedési múzeum mellett volt az irodánk, ereklyeként tekintettem arra a kabinra, ami hazahozta az űrből.

Kamasz koromban a hőst, a kiválasztottat, a példaképet láttam, ma pedig egy óvatosan lépdelő hétköznapi embert.

Nekem az elmúlt három évtized fejlődést, tapasztalatot, sikert hozott. Neki vajon mit? Ő akkor fiatalon volt élete csúcspontján és azóta hol van? Elégedett vagy elégedetlen? Ha lesz harmadik találkozás Farkas Bertalannal az első magyar űrhajóssal, meg fogom kérdezni…

Remélem, nem mondok csütörtököt

Elmaradtam egy kicsit a blog írással, de meg tudom magyarázni. :o)

Pedig rengeteg remek dolog történt az elmúlt egy hétben.

Ezen a héten, csütörtökön lesz a PPL  „pótvizsgám” , amely teljesítése már hónapokkal ezelőtt  volt aktuális. Először a hatóság nem tudott fogadni, mert nem volt már szabad hely a vizsgára, majd 5 hétig nekem nem volt szabaddá tehető napom, majd 3 nappal a vizsga előtt lemondták az 5 hete beírt időpontot, majd rá egy hétre a két hónapja megjelent tankönyvből tettek fel kérdéseket, amelyeket nem tárgyaltak a féléves képzésünk során.  A korrektség kedvéért tegyük hozzá, az én felkészülésem is lehettet volna alaposabb, de…  

Nem volt helye ennek a szónak.. de.

Ha engedek az érzelmeimnek, itt most egy részletes beszámoló következne a vizsga körülményeiről és arról, miként éltem meg ezeket. Ugyanis lenne miről írni, ami szerintem a közvéleményt is érdekelné, sőt a hírekbe is bekerülhetne, de ezzel senkit nem mozdítanék előre, csak hátra. Sajnos magam is egy időre nehezebb helyzetbe kerülnék, bármennyire is jót tenne az igazságérzetemnek és az önérzetemnek.   

A döntésemet, miszerint együtt működök a helyzettel és nem megyek szembe a hatósággal, jelentős mértékben befolyásolta az a hozzáállás, amit az oktatóimnál tapasztaltam.  Nem csupán együtt éreztek velem a kudarcban, hanem ezen túlmutatóan vállalták, hogy „időrésekben”, tehát a munkaidőn túl esténként, sőt éjszakánként közösen végigvesszük az új kérdéseket.  Elég könnyű volt meggyőzniük arról, szakmailag ez biztosan nem válik a káromra. Hosszú estéken és alvásszegény éjszakákon túl azt mondhatom, tényleg hasznosak ezek a beszélgetések. Leginkább úgy tudom érzékeltetni a különbséget az elmúlt fél év és az eltelt közel két hét között, ha az egyéni coach, vagy a csoportos oktatás (nem tréning) közti különbséget hozom példának.  

Most hajnali fél kettő, most értem haza és bár fáradt vagyok, de hasznosnak érzem az energiát és az időt, amit a felkészüléssel töltök. Csütörtökön remélem, nem mondok újra csütörtököt.

Thai Masszázs

Sokan magyarázzák, de számomra mégis megmagyarázhatatlan csoda ez a manuál terápiás módszer.

Egy kicsike törékeny thai lány az apró ujjaival nyomkodja az akupresszúrás pontjaimat, majd belekönyököl az izomzatomba, később pedig sétál a hátamon.  Amikor pedig az egész 1-1,5 órás folyamat végretér, úgy érzem magam, mint aki átaludt egy teljes éjszakát.

Egy időben megelőzésként havonta egyszer-kétszer elmentem valamelyik masszázs szalonba, de most már nem is tudom milyen régen nem voltam.

 A szolgáltatás nem mondható olcsónak, de volt olyan eset, amikor úgy éreztem nem tudom teljesíteni azt, amit vállaltam, és a masszázs segített.

Ma ismét megadatott számunkra ez az élmény. Nagyon jól esett. 

Körhinta

A futás ismét jót tett. A 11 kilométer alaposan kisimította az idegrendszerem, ez a legjobb nyugtató.

A mai tréninget hősiesen végig dideregtem, mert a csapatnak annyira melege volt, hogy túlhűtötték a termet.

Viszont a tréning végén felkértek egy coaching munkára, ami ismét egy izgalmas feladat még a nyárra.

Furcsa, tegnap este már nagyon pihenni vágytam, ma pedig örülök a bizalmi feladatnak. Egyenlőre úgy tűnik nem akar véget érni ez a tréningszezon.

Délután két megbeszélés színesítette a napomat, mindkettő célja az volt, hogy friss és naprakész szolgáltatásokkal álljunk a régi és új ügyfeleink elé augusztus végén.

Véletlenül összefutottam egy régi ügyfelemmel, akivel leginkább a személyes szimpátiám miatt sajnáltam, hogy elveszítettük a fonalat. Örültünk a találkozásnak.

A negatív sodrás ami az elmúlt napokban el-elrántott, azért mára is hozott egy nem túl örömteli hírt, de majd aggódunk rajta akkor amikor muszáj lesz, egyenlőre próbáljuk csökkenteni a kockázatot.

Egész este csörgött a telefonom, nagyon érik már bennem az igény egy CSEND böjtre, se telefon se email, se beszélgetés, se internet…

Sokszínű, érdekes, eredményes, hasznos nap volt ez is. 

A holnapi tendert meg megnyerjük, mindent megteszek, hogy így legyen. 

Körhinta....

Hullámvölgy

Nem túl eredményes, ámde tanulságos napokat tudhatok magam mögött. A hullámvölgy az elméleti pilótavizsgával indult múlt csütörtökön, ahol azzal lepett meg a vizsgáztató hatóság, hogy egy olyan tankönyvből kellett volna eredményesen vizsgáznom, amelyet másfél hónappal ezelőtt adtak ki. Viszont a vizsgát megelőzően erről senki nem tájékoztatott. Számos egyéb visszássággal találkoztam a vizsga során, de itt ezen az oldalon nem akarok senkit ezzel untatni. Keresem és bízom benne, hogy meg is fogom találni azt a fórumot, ahol pozitív irányba tudok elmozdulni. Abban az esetben ha már csak a nyilvánosság és a jog eszközrendszere marad, arról természetesen itt is tudósítok majd. Van egy elég markáns véleményem, de egyenlőre hagyom magam befolyásolni, mert többen jelezték, szeretnék ha megtartanám magamnak a tapasztalatimat és nem vállalnám be a konfrontációt.

Mivel hiszem, attól nekem nem lesz jobb, hogy másoknak rosszabb lesz. Ezért nem akarok csak azért kellemetlenséget okozni senkinek, hogy megtoroljam az engem ért sérelmeket.

Szombaton végre tudtunk próbálni a zenekarral, de kánikula és az egész napra tervezett alkotó napnyi idő inkább dekoncentrálttá tette a csapatot. Ettünk, nevettünk, kártyáztunk (ez egy külön történet), zenélgettünk is egy kicsit. Nem voltam elégedett…

Ma pedig technikai okokból nem tudtam teljesíteni egy ígéretemet, ami egy szervezet menedzsmentje számára megtartandó 30 perces prezentáció lett volna. Nem is emlékszem hasonló esetre az elmúlt húsz évből.  Majd igyekszem kárpótolni őket.

Keresem az okait magamban, miért jöttek ezek az akadályozó tényezők. Talán már ki kellene kapcsolni egy pár hétre?

Holnap reggel 8.30-kor már tréninget kezdek, délután pedig két megbeszélésem is lesz. Egyenlőre marad a „pihenjünk gyorsan, sokat” megoldás.

Mindenesetre most elindulok futni, mert este nyolckor vár egy futótárs a Szigeten.