Gyakran előfordul velem mostanában, hogy nem tudom eldönteni, mennyire magamnak, és mennyiben mások jóindulatának köszönhetem azt, ami éppen történik velem. Valószínűleg az igazság valahol a két lehetőség közt lesz, de még keresem a választ.
Egy ügyfelem, aki gyakran hív a barátjának, szeretem elhinni, hogy ez így is gondolja, felhívott és felkért erre a feladatra. Amely lényege, egy inspiráló beszélgetés előkészítése és lebonyolítása Erőss Zsolttal és Szlankó Zoltánnal, akik expedíciós hegymászásban jeleskednek. Zsolt megszerezte a jogot a Hópárduc név viselésére is, amely három nyolcezer méteres csúcs megmászása után jár azoknak, akik nem csak elindultak az útra, hanem vissza is tértek.
Az volt az újdonság számomra ebben a feladatban, hogy eddig ez jellemzően úgy történt, hogy mi csodálkoztunk rá olyan emberekre, akik példaképként állíthatóak az üzleti szférában dolgozók elé. Megkerestük, felkészültünk és eladtuk az ügyfeleknek az előadást. Ez esetben pedig az ügyfél választotta ki a követendő mintát és ránk bízta mit hozunk ki a találkozásból.
Különös fűszere volt a felkérésnek az a tény, hogy Zsolt egy hegymászó balesetben olyan sérüléseket szenvedett, amelyek következtében saját döntésére amputálták az egyik lábát. Az egész folyamatot élénk médiaérdeklődés kísérte. Tévénézők tömegei láthatták, milyen egészséges érzelmi állapotban hozta meg és kommunikálta a visszafordíthatatlan döntését a lábával kapcsolatban.
Ugyan néhány falat már volt lehetőségem megmászni. Számos outdoor tréningen céges csapatokkal közösen túrákat is megéltem. De ezek a személyes élmények mind csupán felszínes tapasztalatok voltak ebből az elképesztően szép és szélsőségekben gazdag sportból.
Egy könnyed hangulatalapozó filmmel indítottuk a beszélgetést. A kérdés felelet özönben, rengeteg téma felmerült. Mi a motiváció, ami egyre magasabbra-hegyekre hajtja a mászót? Miként készülnek? Miként állítják össze a csapatot? Hogyan működnek együtt? Hogyan kezelik a kudarcot és a tragédiát? Mikét viseli a család a bizonytalanságot? Stb.
Zoli hozott speciális hegymászó felszerelést, amelyeket elég fenyegetően néztek ki, persze nagyon érdekese voltak. A beszélgetés végét egy gyönyörű filmmel zártuk, amelyet Zsolt folyamatosan kommentált imponáló szerénységgel. Szeptemberben egy újabb nyolcezres meghódítására indulnak, addig lehet őket előadásra hívni, majd két hónapra rá, amikor hazatérnek.
Jó szívvel állíthatom, érdemes!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése