Keresés ebben a blogban

2011. március 25., péntek

Krízis helyzet...?

Az első pár percben teljesen leizzadtam, pedig lelkileg igyekeztem még a földön felkészíteni magam az élményekre, amelyeket Zoli sejtelmes mosollyal előre beígért. Persze nem mondta el mire számíthatok, annyit sikerült kipréselnie magából, hogy mű repülni nem fogunk. Miután felszálltam és az iskolakör harmadik fordulójából kisoroltam, emelkedtem még egy kicsit, majd 2000 láb magasan annyit mondott, engedd el a szarvkormányt. Értetlenül nézhettem, mert megismételte az utasítást, engedd el a kormányt, elszakadtak a bovdenek, a továbbiakban nem lehet a csűrővel és a magassági kormánnyal irányítani a gépet. Szállj le a géppel ezek nélkül, nyugi, csak csináld, amit mondok. Közben magyarázott valamit, amit legszívesebben nem hallgattam volna, de muszáj volt.

„Most két halott ül a gépen, csak van alattuk még 600 méter a történet végéig, de nem kell feltétlen összetörniük magukat.”

Elég erős szél volt, önkéntelenül nyúltam volna a kormányhoz minden pillanatban, amikor a szél meg-megdobta a gépet. Mindahányszor rám szólt: ne nyúlj a kormányhoz!

Korrigáld lábbal!


Az összes idegszálammal a feladatra koncentráltam.

Persze az a tudat tökéletes biztonságot adhatott volna végig a gyakorlat során, hogy valójában minden kormányszerv tökéletesen működőképes, de az eddigi 100 órányi repüléseim során, ha az egyik kezemmel elengedtem a kormányt, azonnal fogtam a másikkal, így komoly feladat volt függetlenítenem magam ettől a megszokástól.

Trimmeld ki a gépet, húzd ki a porlasztófűtést, nyomd vissza, adj gáz, vedd le a gázt, figyeld az állásszöget, korrigáld lábbal.

Utasítások hangoztak el nyugodt egymásutánban, nem volt szükség egyetlen hirtelen mozdulatra sem. Hangos szó nem hangzott el a kabinban. Lassan már megfeledkeztem arról, hogy ez egy abnormális helyzet, és elfogadtam, hogy így fogjuk letenni a gépet. Zoli mondja, én csinálom.

Ráfordultam a leszállópályára és a sebesség csökkentésével folyamatosan süllyedni kezdtünk, közben rádión jeleztem az információs szolgálatnak leszállási szándékunkat és megkaptam a „pálya szabad” jelzést. Ekkor a guruló úton megláttam egy másik gépet, amelyik egyértelműen felszállási szándékkal közelített arra a pályára, amire landolni szándékoztunk.  A torony neki is szabad utat adott a pálya használatára, amiből ismét kiderült számomra, amit persze eddig is tudtam, a toronyban is emberek ülnek, ők is hibázhatnak. 

Valós vészhelyzetben persze ez a kettős krízis helyzet nem fordulhatott volna elő, hiszen ha tényleg elment volna a kormány, akkor már rég jeleztük volna rádión és a földről mindenki csak ránk figyelne, és nem küldene elénk a pályára egy másik gépet. Így gázt adtunk és használva az összes rendelkezésünkre álló kormányművet korrigáltuk az irányunkat, és áthúztunk a pálya mellett, s hagytuk a másik gépnek a pályát. Így a slussz poén elmaradt, de mégis rengeteg tanulsággal szolgált ez az élmény. 

2011. március 16., szerda

Tavaszi repülés képekben

Elég sokáig kitartott az időjárás amellett, hogy mindenki, aki a levegőbe vágyik, csak maradjon a földön és várja türelemmel a tavaszt. Néhány alkalommal sikerült elcsípni repülhető időjárást, de gyakran le kellett mondani az előre betervezett utakról. Emlékeztetőül, mert mindjárt levélbe borulnak a fák és a napfényben gyorsan felejtjük a hideget, megmutatok néhány téli képet. Íme:


Még a tél az úr!


 Épül az új Móra Ferenc híd Szegeden!


 Kunfehértó


Látkép Szeged


Reptér Szeged (LHUD)- Maty-éri Nemzetközi Kajak-Kenu és Evezős pálya


Napfényfürdő Szeged


 Sziksósfürdő (SZIKI)

2010. december 9., csütörtök

Lezuhant egy repülőgép a tököli repülőtér közelében!

Régóta készülődök egy újabb repüléssel kapcsolatos bejegyzés írására, hiszen a legutóbbi óta számos nagyon szép élményben volt részem. Sajnos az örömökben gazdag élménybeszámoló helyett egy tegnapi tragédia adja az aktualitását ennek az írásnak.

Tegnap este email, sms és telefonértesítést is kaptam a hírről, némi aggódással fűszerezve; ugye nem te voltál? A többség ilyenkor úgy érzi, vele ez nem fordulhat elő.  Ezzel szemben azt gondolom, bárkivel előfordulhat, de mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ez ne történhessen meg.
A hírben is kulcsfontosságú ez a mondat: a pilóta hibájából…

Számtalanszor tapasztalom az országúton közlekedve, hogy ki vagyok téve mások felelőtlenségének. Nem ritkán csak a reflexeimnek köszönhettem, hogy elkerültem a balesetet olyan helyzetekben, amikor én vétlen voltam.  A hideg beálltával egy társaságban arról cseréltünk véleményt, szabad-e nyári gumival járni a téli időben. Nagyon csodálkoztam, miként merülhet fel emberekben ez a kérdés és miként győzik meg magukat arról, nem kell gumit cserélniük és telefon kihangosítót sem kell használniuk, az italozásról és egyéb felelőtlenségekről nem is beszélve.

Így bár nagyon kíváncsian várom a híreket mi történt Tökölön (ahol én is szoktam gépet bérelni néha), és együtt érzek a pilóta családjával, de mégis biztonságosabbnak tartom a kisgépes repülést az autóvezetésnél.

Amint megláttam a hírekben a Cessna lajstrom számát, azonnal beugrott, ezt a gépet ismerem.
Íme, egy fénykép a gépről amit nyáron készítettem, amikor még…..


2010. december 4., szombat

Hangulatfestők




Nagyon régi tervem valósult meg ezzel az anyaggal. Nekem biztosan örök emlék lesz, és nagyon bizakodunk, hogy nyomot hagy abban, aki meghallgatja majd. 

December  10-től már a boltokban a Hangulatfestők cd.  Részletek itt: http://www.hangulatfestok.hu/


2010. november 29., hétfő

KARÁCSONYI SZERETETKONCERT



Közreműködik: 

Fidelio Kamarakórus
Hangdala kórus
Mantraspace Gyermekkórus

továbbá Bagdi Bella és zenésztársai: Bene János, Fekete-Kiss Sándor, Gánti Bence, Kovács Zoltán, Mihályi Éva, Petrok Marcell, Zsarnai Gábor
 
Műsorvezető: Paulinyi Tamás, író

2010. november 24., szerda

Ezt a dalt Budai László barátom írta Törőcsik Mária 75 születésnapjára

2010. október 29., péntek

Ironman

"AKINEK NINCSENEK TELJESÍTHETETLEN ÁLMAI,  ANNAK A TELJESÍTHETŐK SEM VÁLNAK VALÓRA SOHA."



Kropkó Péter barátom immáron sokadszorra bizonyította példája inspiráló, és nagyon tanulságos közép és felső vezetőknek egyaránt. Legutóbb múlt héten, pénteken tartottunk egy motivációs szemináriumot ahol a számomra már jól ismert történetein túl új élethelyzetéről is beszélt.



Péter leginkább arról ismert, hogy  az Ironman táv 12 szeres bajnoka és 51 alkalommal indult el 3,8 km úszni, majd 180 km kerékpározni, és utána még levezetésképpen lefutotta minden alkalommal versenytársaival együtt a maratoni távot. Ami sokaknak olyan cél, amit életükben egyszer szeretnének teljesíteni, Ő ezt hivatásszerűen űzte. Amikor megismertem annyira inspiráltuk egymást, hogy könyvet is írtunk a pályafutásáról.



Ma egy hete hallgattam arról miként vállal felelősséget manapság is, immár az élsporton túl, mások számára elérhetetlennek tűnő célokért.  Ismét megerősödött bennem az a meggyőződés, hogy ha valaki igazán elköteleződik valami iránt, akkor azt el is fogja érni. A többiek, akik pedig csak próbálkoznak lépéseket tenni a vágyaik irányába, csoszognak azon az úton ahol tempósan haladni is lehet. 

Elkötelezett vagyok az iránt, hogy Péter és a hozzá hasonló emberek példáját továbbra is minél több embernek megmutassam, és magam is követőjük legyek.

Igazán jólesik


Nem merem ide leírni, mert magam sem hiszem el hány levelet írtatok a ” titokzatos tubás-gitáros” előző bejegyzésem kapcsán. Nagyon köszönjük az érdeklődést, de még egy kis ideig kérjük a türelmetek.

Amint a végső mastering elkészül, és a CD mind a négy alkotója adja az áldását az anyag kiadására, részletesen fogok írni az egészről. Kalandos és sorsszerű „véletlenek” sokasága kellett ahhoz, hogy ideáig eljussunk.  A hanganyag nagyon öntörvényű, és nem akar mindenáron  mindenkinek tetszeni, hitünk szerint ettől őszinte. Gyakorlatilag, mindnyájan, akik részt vettünk a létrehozásában, önálló szerzői-előadói albumunknak tekinthetjük, mégis egységeset alkottunk.

Olyan sok év várakozás, és annyi érzelem, no meg rengeteg munka kellett ahhoz, hogy ideáig eljussunk, ezt a néhány hetet még ki kell bírnunk, mielőtt nyilvánosságra hozzuk.

Persze magamat is nehezen tudom türtőztetni…, így került fel az előző kép is.

Amint ezen a képen már látszik, nem csak gitár és tuba szól majd az anyagon.


                                                                                               Türelem!

2010. október 23., szombat

Ismét egy régi álom teljesült



Ma este elkészült, már csak a végső keverési munkálatok vannak hátra. Az elmúlt hetekben majdnem minden éjszaka a felvételekkel telt. Katona Gergővel elégedettek vagyunk, remélem, nemsokára másoknak is megmutathatjuk mi történt, mit hoztunk létre.  Kb. 25 éve visszatérő álmom volt ez az anyag, most lefekszem, lehet álmodozni valami újról…