Vízilabda

Az egész napom egy folyamatos koncentráció volt. Minden percét kihasználtam, vagy tréninget tartottam, vagy beszélgettem, vagy készültem. Még az a 200 km, amit autóban töltöttem, az is telefonokkal és felkészüléssel telt.

Most 23 óra van és bár jól fog esni az alvás, de mégis úgy érzem, tele vagyok energiával.

Minden akadályozó vagy korlátozó tényező ellenére egy remek hétfőt tudhatok magam mögött.

Az egyik legkedvesebb ügyfelünk megbízást adott egy motivációs beszélgetés lebonyolítására Kemény Dénessel, aki mint köztudott 14 éve szövetségi kapitánya a vízilabda váltogatottunknak és egymás után háromszor sikeresen szálltak vízbe az olimpiai aranyért. Aki bár azt mondta a születésnap nem érdem, az eredményeket kell ünnepelni, de ma ünnepli a születésének az évfordulóját.

Volt bennem némi izgalom, hogy a Balaton mellől miként fog eltalálni egy Kerekegyháza melletti tanyára, de a kezdés előtt időben megérkezett végig beszéltük az est felépítésének szerkezetét. Majd aláírt az általam előkészített fényképeket, hogy mindenkinek legyen egy személyes emléke a mai találkozásról.

Az ilyen beszélgetések során akkor is, ha sokadszor beszélgetek valakivel csoport előtt, igyekszem valamilyen meglepetéssel készülni, hogy megajánlkozhassuk a csapatot a most születő egyedi pillanat élményével. Így történt ez most is.

A csapat vacsora után volt tapasztalatból tudtuk mindketten, hogy ez nem szerencsés, ráadásul a személyzet a kérésem ellenére nem kötötte fel azt a lámpát a plafonra, ami egy kicsit belelógott a vetítő vászon elé. Ez az a helyzet, amivel együtt kell működni, és kihozni belőle a lehető legtöbbet.

Kérdeztem, kérdeztünk és Dénesből előbb folytak később ömlöttek a szavak.

Közben az járt a fejemben, talán nem is tudja, hogy a számára természetes gondolatok, szófordulatok milyen bizonyító erővel bírnak az üzleti élet törvényszerűségeire. Az egyik kedvenc történetem ma este az volt, mikor egy kép kapcsán elmesélte miként igyekezett lelket önteni egy olyan játékosba, aki nem volt elégedett a saját teljesítményével, és miként igazolta vissza a bizalmat később ez a játékos.

Sajnos nem lehet beszélgetni is meg jegyzetelni is. Pedig holnap vagy máskor visszaidézve Dénes szavait jó lenne konkrét cselekvéseket, törvényszerűségeket generálni a csapat életében.

Gyakran megálltam volna: Hallottátok? Tudod, mit kell tenned?

Pörögtek a szavak, és mivel ennek az estének most nem lesz közös feldolgozása, csak remélni tudom, hogy az ajándék képen és a dedikált vízilabdán és a csoport fotón kívül, a gondolatok is nyomot hagynak és teszik a dolgukat.

Mozgalmas hónapok

vannak mögöttem, és ebből az elmúlt egy hét  különösen sok élménnyel gazdagította az életem. Szinte csak az alvással töltött órákat nem tervezem, ütemezem, már a pihenésre szentelt időt is tudatosan töltöm meg tevékenységekkel, mert egyébként valamire biztosan nem jutna idő.

Úgy tűnik a blog írás áldozatul esik ennek az időszaknak, mert annyi minden történik nap mint nap, hogy minden este írhatnék jó pár bejegyzést, de akkor mikor aludnék? Pedig érzem, jó lenne lejegyezni, mert elvesznek a sodrásban ezek az élmények, és csak a tudatalattimban dolgoznak tovább.

A legfontosabb, hogy mindeközben megmaradt a motivációm és a lelkesedésem. Néha két feladat közt utazva azért megsajnálom magam, de amint átadom magam a következő tevékenységnek, már megtalálom benne a sikerélményt.  Amikor egy új időpontot kell bejegyeznem a naptárba, azért van bennem némi ellenérzés, de az is jól látszik, ahogy végre beteljesíti az ígéretét a nyár, újra visszakapom majd a döntési szabadságot a saját időm felett. Jelenleg mások életének az előremozdítása a feladatom, amivel napról napra magamnak is értéket hozok létre.

Leginkább önmagam korlátainak feszegetésével és a mindennapi megújuláshoz szükséges készség fejlesztésével, ami nélkül nem lehetne teljesíteni azokat a dolgokat, amiket megígértem.

Böjtös válaszok

Több levelet is kaptam böjt ügyben tőletek. Örülök, hogy fontolgatjátok a böjtölés lehetőségét.

Azt javaslom, forduljatok egy szakemberhez ebben a témában, aki ezzel foglalkozik. Az első böjtömet kb. 10 évvel ezelőtt én is úgy kezdtem, hogy közben hetente jártam kontrollra. és az egészet megelőzte egy alapos kivizsgálás. Ami nekem bevált, az nem biztos, hogy nálad is ugyanúgy működik majd. Felelőtlenség lenne úgy belekezdened egy három hetes böjtbe, hogy szakemberrel nem konzultálsz. Két könyvet szoktam újraolvasni egy böjt kezdetén, ezeket jó szívvel ajánlom.

Itt az interneten is sokat lehet olvasni erről a témáról, tájékozódás képen érdemes rákeresni, de ez nem pótolja az egyénre szabott kivizsgálást és tanácsadást.

Több mint két hete fejeztem be az ez évi böjtöt. A felépítő étrendemből igyekeztem kihagyni azokat az ételeket és italokat, amelyeket egyébként is érdemes kerülni. Így alkoholt öt hete nem fogyasztottam, cukros üdítőt és cukrot, csokoládét szintén sikerült kerülni.  Egy szelet sajttortával elégítettem ki az édesség igényem és egyelőre nem is hiányzik több édesség. Viszont sok epret, almát, dinnyét, cseresznyét fogyasztottam.

A kávé viszont egy külön bekezdést érdemel.

A tréningeken általában vagy a teremben vagy a terem elé egy büfé asztal van bekészítve, konferencia kávéval (ez egy híg hosszú kávé), aprósüteményekkel, üdítőkkel, szendvicsekkel.

Ez egy folyamatos csábítás, ami pótcselekvésnek sem utolsó. Mindenki eszik, iszik a szünetben, én miért tennék másként. Ráadásul, ha ott töltjük az éjszakát is egy-egy tréning helyszínén, még ehhez jön a napi háromszori meleg étkezés (ami általában finom is), plusz a résztvevők jónéven szokták venni, ha este  néhány pohár italt elfogyasztok velük a világmegváltó beszélgetések során.

„Mindennek ellen tudok állni csak a csábításnak nem” szól a mondás.

Ezek a csábítások pedig folyamatosan jelen vannak az életemben.  Ha egy kicsit csökkent az energia szintem, hopp egy kávé, majd még egy, és nem ritkán ez 4-5 kávét jelentett egy nap.

Pár éve András kollegámtól kaptam ajándékba egy tejhabosítót, ami nagyon ügyes szerkezet.

Megtudtam, a cég forgalmaz kapszulás kávékat is, amely a kollega szerint új dimenziókat nyit a kávézás élményében. Andrást jó ízlésű és igényes embernek ismertem, mégis közel két évig ellenálltam annak, hogy kipróbáljam ezt a kávét. Van bennem egy tudatos tagadás az agyon reklámozott és láthatóan többet kell fizetni érte, mint amennyit ér típusú termékek és szolgáltatások iránt. Ezt a rendszert is ilyennek láttam. Egészen addig, amíg egy vidéki vadászházban három napig kóstolgathattam a 16 fajta kávét. Amikor hazafelé vettem az irányt, már tudtam, nekem is kell egy ilyen. Ezek után irreálisan sok kávét ittam immár itthon is.  Az egész böjt alatt igazán csak a kávé hiányzott. Ami egyértelmű jele annak, hogy függőség alakult ki bennem.

Egy hete elkezdtem ismét kávézni, és napi kettőt engedélyeztem magamnak.  Egy kicsit sem esik nehezemre betartani ezt az elhatározást, sőt gyakran csak egy kávét iszom naponta, mert már többször éreztem azt, hogy a második is felesleges volt. Ez is a böjtöm eredménye.

Karrier Komédia

A jó sorsom és Márton Andrással ápolt lassan tíz éves barátságunk és számtalan közös szakmai munkák úgy hozta, hogy péntek délután megfigyelője lehettem egy próba szakaszban lévő színházi előadásnak.  Nagyon szeretik az ügyfeleink azokat a tréing programokat, amelyeket Andrással közösen tartunk. Hiszen azon felül, hogy a megszokottól eltérő módszerekkel fejlesztjük a kommunikációs készségüket, meghatározó színházi élménnyel és ismeretanyaggal is gazdagodnak.

Ősztől ez az előadás is jó lehetőség lesz arra, hogy ügyfeleinknek többet nyújtsunk, mint amit elvárnak. Azáltal, hogy már a próba időszakban van lehetőségünk együttgondolkodni az előadás tréning formában történő felhasználásáról, garancia arra, hogy olyasmit hozzunk létre ami még nem volt.  Folyt. köv. 

Na, végre, én is tehettem valamit…!

Természetesen a barátaink olyankor kérnek tőlünk segítséget, amikor legszívesebben azt kérném: most ne kérj, kérlek!

Évtizedes barátság következményeként kialakult egy szakmai együttműködés is, amelyben közös termékeket fejlesztünk, megosztjuk egymással céljainkat és kételyeinket és alkalomadtán együtt örülünk egymás sikereinek. Mostanában mindkét cég élete nagyon felgyorsult és szinte csak szakmai ügyekben volt lehetőségünk beszélgetni. Egy hete jött tőlük a felkérés egy együttgondolkodásra a saját cégük belső ügyeivel kapcsolatban, amit példaértékű módon előkészítettek.  Öt kérdést tettek fel, ami jellemzően „hogyannal” kezdődött, és három órát kaptam a válaszok megtalálására és gyakorlására.

Szívesen foglalkoznék napokat ezekkel az emberekkel, és sokkal könnyebb dolgom lenne akkor. Hiszen közösen formálnák, alakítanák a megoldásokat és alternatívákkal kísérletezhetnénk. Most pedig nekem kell kiválasztanom az ami szerintem jó megoldás és azt kell átadjam, mert nincs idő a közös alkotásra.

9-12-ig. voltunk együtt, és este már nem fogadott hívás volt a telefonomon, amint tudtam visszahívtam a kolleganőt, aki lelkendezve mondta: Működik, amit gyakoroltunk!

Ez volt péntek este az utolsó szakmai telefonbeszélgetésem a héten, fáradtvoltam ugyan, de elégedett. Végre én is tehettem értük valamit.

Média Tréning

Közel egy éves folyamat utolsó epizódjaként Média Tréninget tartottam a héten. Ez egy Vezetői Akadémia befejező modulja volt, ami négy kötelező és nyolc választható témakörből állt.  Az egész folyamatot csoportos előkészítő találkozók és egyénenkénti felmérések, négyszemközti beszélgetések előzték meg.  Így minden résztvevőről részletes információkkal rendelkeztem, és a folyamat során igyekeztem ezeket úgy felhasználni, hogy előremozdítsam mind a szervezeti, mind az egyéni célok magvalósulást.  Többen jelezték a négyszemközti beszélgetés során, hogy a prezentációs helyzetekben nem érzik magabiztosnak magukat, a média szituációkat pedig igyekeznek elkerülni.

Az elmúlt hetek egyik szakmai öröme számomra, hogy hetekkel ezelőtt többen bevállalták, részt vesznek a prezentációs tréningen.  Megbíztak bennem és elhitték, hogy minden ellenérzésük és félelmük ellenére sikerélménnyel fognak távozni a tréningről. Most pedig eljöttek a médiára is, és olyan teljesítményt nyújtottak, amilyet saját bevallásuk szerint nem vártak maguktól.  

Ehhez az is hozzájárult, hogy a két tréning közti időszakban volt sikerélményük a céges prezentációk során. Én tudom, minden ember, aki hajlandó időt és energiát fektetni a gyakorlásra, fejleszthető ezen a területen. Mégis futkos a hátamon a hideg minden alkalommal, amikor látom megvalósulni ezeket a változásokat.

A másik oldalról nézve a dolgot, megtisztel az a bizalom, amivel felém fordulnak ezek az emberek. Hiszen olyan dolgokat gyakorolnak a tréning során, amitől előtte tartottak, ezért meghatározó az élmény, amikor túllépnek ezeken a belső korlátokon.  Most is nagyon elfáradtam a végére, de mégis mosolygok, amikor rágondolok. 

Stressz kezelés tréning

Talán még soha nem tartottam ilyen ideális körülmények közt tréninget ebben a témában.

A résztvevőkkel egyetértésben a tréning 90 %-át a szabadban töltöttük. Virágok mindenfelé, kutyák aludtak a lábunk alatt, lovak és kiscsikók sétáltak el mellettünk a karámban. Finom ételeket kaptunk és volt mellé saláta is bőven.

Az egyik résztvevő hívta fel a figyelmünket erre a jelenségre a program szünetében. Egy lefestett fa oszlop, amelyből az ember szándékai ellenére új élet sarjad.  Mostantól, ezt a képet fogom használni a stressz kezelés munkafüzet elején. Köszönöm, Klára, hogy felhívtad rá a figyelmem!

Ütős motiváció

Nagyon hiszek a személyes kézzel fogható, elérhető példaképek erejében, talán ez az oka, hogy gyakran felkérnek motivációs előadások megtartására.   Ma Erdei Zsolttal volt lehetőségem együtt dolgozni, és magam is felpörögtem a hallottakon, lám egy egész hetes tréningfolyam után sem alszom még éjfélkor, hanem ide irogatok.  

Ismét nagyon megnyerő volt Zsolt nyíltsága és őszintesége. Magával ragadó lendületes és vidám történetei nyomán könnyen elkötelezi magát a hallgató olyan célok iránt is, amelyek első hallásra nem tűnnek teljesíthetőnek.

Miként menjünk neki egy erőnk feletti feladatnak?

Mi a szerepe az edzőnek (vezetőnek), a sikerben?

Miként motiválja magát, amikor az ereje végét járja a ringben?

Mit mondott Fritz Sdunek a legutóbbi mérkőzés hatodik menetében, amikor Zsoltnak elszállt a hite a győzelemben?

Mitől állt fel mégis és miként győzte le a közel 10 kg nehezebb ellenfelét?

Milyen egyébként eltanulható szokásának köszönheti az eddigi eredményeket?

Aki ott volt, tudja a válaszokat…

Make The Difference

A pályám elején amerikai trénerektől, a világ túl végéről származó követendő példákat hallhattam, és arra ösztönöztek, adjuk tovább történeteket a hazai tréningeken is.  A példák jók voltak, de gyakran hihetetlenek. Annyira messze éltek tőlünk ezek az emberek, hogy nagyon nagy munka lett volna ellenőrizni a hitelességüket.

Ezért van az, hogy immáron húsz éve gyűjtöm a hazai példákat, amelyekről eddig két könyv is született (a saját könyvek menüpontban megtalálhatóak).

Íme, egy új történet, amely nagyon közel áll a szívemhez:

Két férfi állt ma előttünk egy nagy teremben, amely tele volt emberekkel és mindnyájan büszkék voltunk rájuk.  Péteri Tamás, Bálint Róbert a MARS Magyarország munkatársai. A kollegáikkal közösen folyamatosan nyitva állnak arra, hogy felülvizsgálják a munkafolyamataikat, és újabbnál  újabb, eredményesebb ötletekkel tökéletesítsék azokat.

Az egyik ilyen innovatív ötletükkel beneveztek az anyacég által kiírt Make A Difference versenyre. Azt a megtisztelő feladatot kaptam, hogy részt vehettem a felkészítésükben erre a prezentációra.

Az európai döntőt, amelyen megszerezték a továbbjutás lehetőségét, az amerikai követte, ahol a magyar kreativitás és kitartás elnyerte elismerését, megnyerték a versenyt. Ma egy órát meséltek a washingtoni döntőről, az útról, az élményekről.

Mi pedig nevettünk, örültünk, tapsoltunk és a teremben mindenki úgy érezhette, ez egy közös siker, mindannyiunk sikere.  Nagy öröm nekem is, hogy a sok tengerentúli történet hallgatása és tanulása után, részt vehettem egy hazai siker exportálásában Amerikába. Köszönöm!

                                Péteri Tamás                                                                                              Bálint Róbert

A zene az kell...

Valahogy minden víz megtalálja a medrét, vagy ha mégsem, elnyeli a föld.  Két évtizedes gyakorlat az életemben, hogy a vágyaimból célokat formálok, és nagyon elégedett vagyok, hiszen rendre megvalósulnak, ha nem is mindig pont, akkor és pont úgy, ahogy elterveztem.  A gitározás huszonöt éve része az életemnek, de húsz éve javarészt csak önmagam és a közvetlen környezetem szórakoztatására vagy éppen elszomorítására játszottam.

Néhány ügyfelünknél elvállaltunk olyan zenei projektek létrehozását, amelyekben az adott cég munkatársai énekeltek játszottak a saját kollegáiknak. Jó volt látni a sikerüket és az örömüket. Azonban az igazi közös zenélés élményét az életemben javarészt inkább a számítógép és egyéb technikai eszközök pótolták, mert azokkal nem kell időpontokat egyeztetni...

Nemrég a jó sorsom összehozott egy ügyes zongoristával, aki remekül tangóharmonikázik, és nagyon zamatosan beszél, különösen, ha kajáról van szó. :o) Nevezzük Balunak, mert majdnem mindenki így hívja.

A neki és kollegáinak tartottam tréninget, és azt mondta, készüljünk fel és játszunk el néhány számot.

Na, így indult el a lavina. Azóta kéthetente majdnem minden csütörtök este próbálunk, és a hangszereken kívül a dalokat sonkákkal, kolbászokkal és némi alkohollal kísértük.

Talán a negyedik próbánk környékén történt, találkoztam Sarkadi Krisztával, aki a tréneri pályám elején nagyon sokat inspirált. Egy esős tavaszi este sétáltunk keresztül kasul a Margitszigeten, és próbáltuk történetekkel betömni azokat a hézagokat, amelyek azokban az években keletkeztek, amikor nem találkoztunk.  Krisztáról kiderült, van egy négytagú női acapella együttese.  Nemsokára már négy jól képzett női hang és egy zongora hangja töltötte be a nappalimat. A nevünk rövidítése EMPA, a jelentés egyelőre maradjon a mi titkunk. Amint az első felvételek elkészülnek, minden kiderül.

Az élet ajándékaként őrzöm azokat az élményeket, amelyek őszinteségről és önmagunk felvállalásáról szólnak.  Domján Móni tréner kolleganőm, aki az EMPA oszlopos tagja, most csütörtökön megtisztelt a bizalmával és megmutatta a dalait. Érdekes, menyivel többet árulnak el a néhány perces dalok, mint sok órás beszélgetések.  Sőt a dalok kapcsán egyre mélyebbre engedtük  be egymást az eddigi életünk történetébe.

Bizakodom, közeledik az a pillanat, amikor közös produkciókkal másokat is elgondolkodtathatunk.