Keresés ebben a blogban

2014. március 5., szerda

"Az elkötelezettség akkor igazi, ha nincs lejárati dátuma." Doktor House c. film



jutott eszembe két korty kávé között...

-Érted? Ennyi pénzért nem tudok elkötelezett lenni irántuk! – barátom munkahelyi sérelmek sorát zárta ezzel a kijelentéssel, aktuális főnökéről és annak munkahelyi elvárásairól. Hirtelen, indulatos mozdulattal hörpintette ki kávéjának maradék habját, majd elég dacos testtartásba hergelve magát, várta baráti helyeslésemet. Régi, jó barátságunk okán, nem kételkedett, hogy megkapja.

Egy korty kávé nekem is jót tett. Bár nagyobb szükségem volt a pillanatnyi időhúzásra, mint a koffeinre.
Vajon az elkötelezettség, a lojalitás megvásárolható-e pénzen? Vagy eladható-e? Sokan szeretnék ezt! Ki így, ki úgy! Vezetőként olyan megnyugtatóan kényelmes lenne tudni, hogy a fizetéssel megszereztem az embereim vérét-verejtékét, sőt agyvizét is! Alárendeltként pedig féltve őrzött, felbecsülendő kincsként lehetne gondolni rá. Amit tehetségemtől, teljesítményemtől és időmtől függetlenül, majd csak akkor adok el, ha még többet fizetnek érte! Mert az ELKÖTELEZETTSÉG, úgy-e nem kétséges, mint antik műkincs, egyre többet ér majd. Száz szónak is egy a vége, mindenki jól járna, ha az elkötelezettséget adni-venni lehetne. A világ legnagyobb pszichés tőzsdéje üzemelhetne vele! Mert hiába van mindenkinek valamennyi, mégis, mindenki venne a máséból.

Vajon miért e hatalmas kereslet iránta? Kinek kell? Mire kell? Kinek, mire kell?

Arra jöttem rá, hogy az elkötelezettség a SIKERHEZ kell! Bármilyen féléhez. Mindenkinek! Az elkötelezettség egy fajta hit. Hinni abban, hogy érdemes azt cselekedni, amit cselekszel. Hinni abban, hogy jó, eredményes és hasznos irányba haladsz. Hinni abban, hogy amit teszel, az hasznos számodra és javára válik közösségednek is. Hinni, mindenek fölött abban, hogy képes vagy megcselekedni mindazt, ami ennyire és ilyen sokaknak jó! Hinni abban, hogy kitartani érdemes! Lehet-e ezek nélkül sikerre vinni bármit is? Én nem hiszem!

Barátom ezt a hitet nem kapta meg főnökétől. Nem hihette, hogy az üzletfelek és partnerek megvezetése és manipulálása –amit vártak tőle –jó dolog. Nem hitte, hogy ez bármiképp is szolgálhatná az ő saját önbecsülését, fejlődését. Még azt sem hitte, hogy hosszú távon a vállalat érdekeit szolgálná. Nem hitte, hogy hasznára válik a fiatal kollégáknak, akik ezt a magatartást sajátítják majd el példa értékűnek az „üzleti szemlélet” címszó alatt. Nem hitte, hogy jó úton halad és ebben kitartania érdemes lenne.

Kortyolnom kellett még egyet! Ugyanis leküzdhetetlen kísértést éreztem, hogy baráti együttérzés és helyeslő vállveregetés helyett inkább azt kérdezzem tőle: - Több pénzért elkötelezettebb tudnál lenni hozzájuk? Dacos-harcos testtartása már válasza előtt megroggyant picit, hogy némi önigazolást kolduló hangsúllyal annyit mondjon: - Nem! De későbben kezdtem volna panaszkodni!

Bizony! Nyugodj bele, kedves barátom, hogy az elkötelezettség nagy érték, de pénzen nem kapható, és pénzért nem eladható. Aki nem érdemli meg ajándékba, annak pénzért sem fogod tudni odaadni. Aki pedig pénzért kínálja, attól semmi pénzért sem fogod igazán megkapni.

Légy hű céljaidhoz, értékeidhez és elveidhez. Találd meg azokat, akik osztoznak veled bennük és tarts ki mellettük. Azt hiszem, így tudod elkötelezni magad. Így lehetsz sikeres, bármit jelentsen is számodra a siker!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése