Keresés ebben a blogban

2015. február 5., csütörtök

Amikor az álmaink munkaruhát öltenek....




Mondhatjuk, hogy a motivációt az ókori rómaiak találták fel és hagyták örökül ránk. Ez volt az a valami, ami a római legionáriust több ezer milum1-nyi távolságra vitte. Azonban a görögökkel ellentétben, akik az emberi készségek mögött megfoghatatlan támogató szellemi lényeket (daimon, creator, stb.) sejtettek a római tisztek sokkal földhözragadtabban gondolkodtak. A motivációt az optio2korbácsában, botozásban, tizedelésben, no meg a zsoldban, hadjáratokban megszerezhető zsákmányban hitték. Bár időnként került hadvezér, aki csata előtt végiglovagolva a sorok előtt, úgy fel tudta tüzelni harcosait, hogy azok akár Róma dicsőségéért is rohantak a véres csetepatéba. Igaz, ezek a tisztek, többnyire előttük vágtatva vezették őket!

A motiváció mind a mai napig a humán erőforrás legfirtatottabb tulajdonsága. Pályafutásom során, azt hiszem, jóval több, mint száz állásinterjút láttam, vettem részt, éltem meg. Csak egyetlen egyre emlékszem, ahol elővették a jelentkező szakmai önéletrajzát és tudását, hozzáértését boncolgatták. Az összes többiben a leendő munkáltatót, az érdekelte: „Miért szeretne itt dolgozni?; Miért szeretné éppen ezt dolgozni? Mitől lenne elégedett? Mik és mekkorák az elvárásai?”Esetleg kérdezés nélkül ilyen kimondatlan kérdésekre kapott válaszokat.

Az emberek saját szükségleteik, vágyaik és igényeik kielégítése érdekében cselekszenek és dolgoznak. Jobb esetben saját törekvéseikkel tisztában vannak, felismerték önnön igényeiket és önállóan hajtanak érte. A szakma ilyenkor azt mondja: belsőleg motiváltak (intrinsic motiváció). 

Leggyakrabban 
  •  a jó teljesítményre, 
  •  közösség tagjaival való jó kapcsolatra, 
  •  biztonságra vagy 
  •  a többiek fölötti befolyásra való törekvés motiválja belsőleg az egyént.

(Előbbi sorrend pusztán felsorolás. Sem fontossági sem gyakorisági sorrendet nem tükröz!). 

Vállalati vezetőként, mindig imádtam az egyéni célokkal rendelkező, ambiciózus munkatársakat. 
Akinek vannak egyéni céljai az motivált vagy motiválható!

Vannak emberek, de helyzetek is, amikor –Karinthy szavaival szólva – az egyén tekintete elhomályosul, és szem elől téveszti a célt!
 Ilyenkor a büntetés-jutalmazás következetes, arányos és korrekt alkalmazása valóban hasznos lehet. 

Viszont a tartós motiváció belűről fakad...


1-régi római hosszmérték, 1480 méternek felel meg.
2-altiszt a római hadseregen, a centurio (mai értelemben: százados) helyettese.