Keresés ebben a blogban

2010. október 6., szerda

Párhuzamos világokban élek…

amelyek a hagyományok törvényszerűsége szerint ritkán keresztezik egymást.


Elsősorban tréningeket tartok, heti öt-hét napban, változó témakörben. A helyszínek közt nem ritka a párszáz kilométer távolság.  A maradék időben létezem a családom és a barátok számára, és igyekszem megélni az alkotás örömét versben, zenében, képekben. Közben pontosan tudom, ha nem mozgok minimum heti háromszor, akkor nem fogom tudni vinni ezt a tempót.  A repülés, ami leginkább elmarad a mindennapokból, mert bár minden olyan időszakra, amikor repülőgép közelbe tudok kerülni, foglalok egy bérelt repülőt. A tréfáját viszont az időjárás játssza velem, így hiába van gép és hiába vágyom elszakadni a földtől, maradok talaj közelben és kémlelem a borongós eget.

Annyi élmény ér nap, mint nap, amellyel köteteket lehetne megtölteni. Éjszaka leülni a gép elé, nem igazán kecsegtet nyugodt alvással, pihenni pedig nagyon kell, hogy másnap ismét adni tudjak.

Holnap egy prezentációs tréning résztvevői várják tőlem, hogy előremozdítsam őket.  Megyek is aludni, mert most ez a legfontosabb. Hiszem, lesz még időm megfutni a saját köreimet. Mostanában elsősorban mások előremozdítása a feladatom. Nagy ajándéka a sorsnak, hogy miközben csapatok és vállalatok céljait szolgálom, önmagam sem maradok egyhelyben. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése