Nagyon ritkán élek meg hasonló töménységben ennyi visszahúzó, hátráltató erőt mint mostanában. Az jellemzően ismétlődő szituáció, egy-egy tréningszezon vége felé a szervezetem betegséggel jelzi, hogy itt lenne az ideje már megállni és pihenni. Az évek alatt elég jó hatásfokkal megfigyeltem a jelzéseket, majd megtanultam megelőzni a betegséget, hogy a szabadságom első szakaszát ne lábadozással kelljen töltenem.
Most is egészséges vagyok, így végül is nincs igazán nagy gond, de a helyzet mégsem egyszerű.
Ott indult az egész, amikor három hete nem sikerült elsőre letennem a pilóta elméleti vizsgát.
Az egész szituációt méltatlannak és kiszolgáltatottnak éltem meg. Annyira sok negatív véleményem lett a rendszerrel és az egész folyamattal kapcsolatban, hogy inkább nem idézem most fel részletesen, mert kicsit sem vagyok már objektív. Szubjektív érzéseim alapján pedig senkit nem szeretnék megbántani, vagy kellemetlen helyzetbe hozni. Az illetékeseknek elmondtam, amit gondolok, azt kezdenek vele belátásuk szerint, amit akarnak. A hatóságnál és a pilóta iskolában dolgozók hozzáállása és embersége nem megkérdőjelezhető, azt ezúton is köszönöm.
Az tény viszont, hogy alázatból sikerült leckét vennem, hiszen a munka mellett heti 2-4 estét és gyakran éjszakát töltöttünk együtt Podival , hogy felkészüljek a hirtelen megváltozott vizsgafeltételeken való megfelelésre. A második alaklommal is csak részsikert könyvelhettem el, mert egy témakörből ismét elcsúsztam. Most csütörtökön ezt az utolsó akadályt is sikerült magam mögött tudni. Mindenki nagyon örült és gratulált, csak belőlem hiányzik a boldogság érzése.
Túl sokáig, túl sok időt, túl sok energiát, minden túl, túl, túl…
Többször elgondolkodtam a vizsgával kapcsolatban azon mi mennyit ér meg számomra. Egy vadászpilóta, egy űrhajós meg pláne rengeteget tanult és eljutott oda ahová készült. Viszont nagyon korlátozott ideig élvezhette az űrutazás vagy a hangsebességgel történő repülés élményét. Nekem még kb. 20-30 év hobbyrepülésre megnyílt most a lehetőségem ezzel a vizsgával.
Közben további akadályozó tényezők is jelentkeztek. Apró pici jelzések ezek, amelyek mind abba az irányba mutatnak: állj már le! Az email szolgáltatónk frissített valamit a rendszerén, így lassan egy hete nem tudok biztonsággal levelezni. Először észre sem vettem, hogy napok óta nem kapok levelet. Csak amikor kezdtek érdeklődni, hogy megkaptam? Akkor tűnt fel a hiba. Küldeni még most is csak esetlegesen tudok, pedig már többször beállították. Két telefonom egyszerre merült le, hogy biztosan ne érjen el senki. Az utolsó vizsga előtti napon pedig indulás előtt nem találtam az autóm kulcsát, ami még soha nem fordult elő velem, nem is tudtam a saját kocsimmal utazni, más megoldást kellett találni. Most csütörtökön, amikor este hazaértem a „sikeres” vizsgáról, jött a hír, miszerint Szegeden egy vitorlázó repülőgép kamionnal ütközött. Elég jól kifejlesztettem a képességet, hogy függetlenítsem magam azoktól a dolgoktól, amelyeket nem tudok befolyásolni és azokra koncentráljak, amelyekre valóban hatást tudok gyakorolni. Ez a hír most mégis nagyon érzékeny állapotban talált.
Két biztos menekülési útvonalam van a napi terhek elől, vagy kifutom magamból vagy kiéneklem a feszültséget. Most a gitárom és egy Bereményi Géza - Cseh Tamás –Másik János által jegyzett dal, hömpölygő hullámain tomboltam ki a bennem lévő vihart.
Két biztos menekülési útvonalam van a napi terhek elől, vagy kifutom magamból vagy kiéneklem a feszültséget. Most a gitárom és egy Bereményi Géza - Cseh Tamás –Másik János által jegyzett dal, hömpölygő hullámain tomboltam ki a bennem lévő vihart.
Bereményi Géza – Cseh Tamás – Másik János:
Keresztben jégeső
Egy alkonyattájt, még mielőtt szétmegy minden,
S körvonalakból kivetkőznek minden tárgyak,
Hetek után elhagyni jó az üres szobát,
Egyetlen dobbantás, gyerünk a városba, rohadt világ!
Utcán láthat nyitott kabátban, ki sír utánam,
Félthet engem, ahogy futok ott, nyitott kabátban.
Elém ha áll, én akkor is, gyerünk tovább!
Megszerzem akkor is, ha belepusztulok, az éjszakát!
Ki látott engem, mit tud rólam, úgy elbújtam,
Mit gondoltam üres szobámban egymagamban?
Most jókedvem lesz, jó kedvem lesz, akkor is jókedvem lesz.
Valaki elpusztul, talán az én leszek, de jó kedvem lesz!
Befele mész, menj hát bele, be a sötétbe!
Vége nem lesz, hiába tudod, hogy mi a vége.
Menj hát fiú, így bíztatom kabátomat,
Hetek után az üres szobából, ha kiszalad.
Menj hát fiú, így bíztatom kabátomat,
Hetek után az üres szobából, ha kiszalad.
Befele mész, be a sötétbe, éjszaka van.
A legjobb barátod vagyok, fizess, ha van!
Micsoda világ, a szememet szúrja, szúrja, mit látok ott.
Fizess, fizetek neked egy konyakot!
Rég nem találkoztunk, én szeretlek titeket!
Rajta fiú, tudom, hogy ügyes vagy, ugorj át engemet!
Mi van a tükörben? Nézz oda, mert én nem merek!
Valami bárány, valami bárány, ha nem tévedek!
Túl jó, nem gondolod? Túl jó.
Most hajó vagy bárány? Nem bárány, hajó.
Befele mész, be a sötétbe, éjszaka van.
Mi van? Mi van? Mi van? Mi van?
Mi van? Mi van? Mi van? Mi van?
A legjobb barátod vagyok... ha van!
Micsoda világ, a szememet szúrja, szúrja, mit látok ott.
Fizess, fizess, fizetek neked egy konyakot!
Kivánom másnak, hogy felébredjen üres szobámban,
Keresztben jégeső bombázza szét, azt amit láttam.
Számban az íz, valami íz, és nem múlik el.
Ágyamon felülve levetem a kabátomat.
Számban az íz, valami íz, és nem múlik el.
Ágyamon felülve levetem a kabátomat.
Számban az íz, valami íz, és nem múlik el.
Ágyamon felülve levetem a kabátomat.
Szerintem nem "menekülni" kell a "napi terhek elől", hanem szembenézni kell velük, meg kell oldani. Magunkat pedig fel kell oldani a pillanatban, hogy a "napi teher" ne teher legyen, hanem egy szükséges pont a továbbfejlődéshez, tovább éléshez. Minden pontnak, a szükséges rossznak is oka van az életben, fontos építőköve az eljövendő utunknak. Ezt Te is tudod, hiszen megtanultad, hogyan dolgozd fel ezeket, hogy ne telepedjenek Rád és ne legyél beteg. De pl. pont ezeknél a történéseknél - telefonlemerülés, e-mail nem működik, stb. - pont ezeknél kell tudni leállni kicsit. Kicsit csak magaddal lenni, csak magaddal foglalkozni. De úgy, hogy nincs ott senki, csak a János. :) Néha ki kell tisztítania magát az embernek, ha túl sok impulzus éri. Akkor is, ha túl sok a jó, akkor is, ha túl sok a rossz. A tisztulás nem csak a léböjt kúrát jelenti, hanem a lelki, és agyi tisztulást is. Sokan időpocsékolásnak tekintik a "csak bambulok ki a fejemből", a csak "bámulom a tájat és nem gondolok semmire, még arra sem, hogy szép, csak folyik a nyál a számból, mert csak bambulok" foglalatosságot, érzést. Pedig, nagyon hasznos. Nem lehet mindig 200%-on pörögni. Tisztulás után viszont jöhet a további pörgés, vissza a valóságba:) Kívánom Neked, hogy a hullámvölgyek után jöjjön végre a boldogság. Meg is jön hamarosan, hidd el!
VálaszTörlés